Hazamegyek ma a munkából meg a terápiából. Nyári este, kert, eső után. Párás sötét. Esti kert szaga, tücskök.
Macskák nyikorognak, nyolcasokat tekeregnek bokáim közt. (még, még adj enni) Közben a sivatag szagáról mesél nekem gróf Almásy. (nemangol, nembeteg)
Jön egy igazán apró sün, megáll, vár. Gyereksün, csak menni, megállni és enni tud, még nem tanult meg védekezni, tüskét mereszteni. Csak nézni tud.
- Minden állat jó – mondom ábrándosan Almásynak. (grófokat így kell hódítani. legalábbis Krúdy szerint)
- Poloska? Kullancs? – kérdezi egyáltalán nem grófosan. Nevetünk.
Újra kell tanulni gyereksün korom, mikor még nem védekeztem, nem szúrtam. Csak ettem, mentem, megálltam, néztem. Taníts Sünöcske Mesterke!