Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Lassabban baby!
Kicsit lassabban csináld, kérlek. Most jó.

Történet Rácz Brigiről, rólam, a mentáról és az ezer lájkról

Történet Rácz Brigiről, rólam, a mentáról és az ezer lájkról

2017. 08. 31. Lola Welbach

menta_2.jpg Brigi!

Emlékszel, arra az estére, most tavasszal, mikor csajbuli volt nálam, és hatan visítottunk extázisban – mind exszínésznő, atyaég -, mert évek óta nem találkoztunk?
Álkérdés, persze, hogy emlékszel, te voltál az ötödik, én a hatodik.
Viszont a mentára emlékszel? Arra már nem biztos. Görög húsgolyót sütöttem zöldségágyon, hazafelé jövet bevásároltam hozzá, kellett hozzá menta is, a Sparban vettem egy cseréppel. Lekaszaboltam a leveleit, megcsináltam a kaját, beraktam a sütőbe, és a nagy hangulatban elfeledtem kidobni a szemetesbe a műanyagcsuprot. Ott árválkodott a pulton, kis földben, bánatos, megkopasztott mentaszár. Aztán te jelezted nekem a nagy hangzavarban – valahogy mindig üvöltünk örömünkben, mikor találkozunk -, hogy a mentacserepet beraktad egy tálba és meglocsoltad. Ki fog hajtani, csak öntözni kell, aztán átültetni - mondtad. Kiraktad az erkély védett helyére, elégedetten nézegetted. Ezt én perifériásan érzékeltem, mint házigazdát s mint bulizót is elragadott a hangulat. (ahogy téged is)

De várjál, messzebbről kezdem, a színháznál 

Színésznőből más szakmára váltani kutyanehéz dolog.
Egyrészt mindig megmaradsz pojácának – neked és környezetednek is bele kell törődnie abba, hogy míg élsz visítasz, teátrális és a normálisok számára a kibírhatóság határáig sok, sőt rengeteg vagy -, másrészt a váltás után évekig csak szédelegsz, keresed a helyed, odavan a bennfentes, gyermeteg, érzelmes, illogikus szabályok szerint működő rezervátumod, a Színház, amit megszoktál, ahol az a munkád, hogy játszol.
Nem pedig az, hogy excell táblákat töltesz ki, aztán bámulod a telekrikszkrakszolt négyzethálót, és kínlódva próbálsz következtetéseket levonni belőle. (Míg régen, a napnak ezen percében, Szüszü már kikérte első kisfröccsét a színészklubban, te iszod a kávéd utolsó kortyát, Zsazsi úr, az ügyelő, első figyelmeztetést morog a hangosba, míg te szaladsz a fodrásztárba, hogy Icuka rádépítsen egy rokokó parókát.)
Vidéken voltunk primadonnák. Rongyos színésznőcskék, fiatal, gyönyörű kis majmok. Semmihez sem értettünk igazán, de ez nem zavart minket, mondjuk nem is lett belőlünk Udvaros Dorottya 2., nem úgy alakult. (Hogy diplomatikusan fogalmazzak a magam tehetségéről, a szerencsémről, meg arról a rengeteg melóról, amit nem tettem bele.) Aztán mind abbahagytuk, így-úgy szétspricceltünk mint a tudodkinek a tudodmije a tudodmelyik premierbuli hajnalán. (jó, hagyjuk a bennfentes sztorikat, ezek tényleg csak névvel érdekesek)

Tégláról, téglára

Eltelt pár év, te az akkor robbanó online világba keveredtél, ahol fokról-fokra megtanultál valamit, a semmiből megint kitaláltad magad, karriered lett, tudtál alkalmazkodni és érvényesülni, elkezdtél érteni valami kézzelfoghatóhoz, aztán felépítetted a Feminát. Tégláról, téglára. Ebben a tízévben nemigen láttuk egymást, de persze hallottam mi van veled és nem értettem az egészet. Mit keresel te ott? Hogy megy ez neked ilyen egyenesen felfelé? Hogy képzeled, hogy kőkemény üzletasszony lettél?
Aztán a sikereket hallva elkezdtelek irigyelni, jó mélyen, alaposan. Hülyeséget beszélek, mert egyszer, egy buliban találkoztunk akkoriban! Barátságtalanok voltunk egymással. Jaj, ez a Brigi, hogy megváltozott. Nahát. (azt, hogy én miképpen változtam meg, akkor még nem láttam)
Megint eltelt pár év, jártuk a saját gladiátorképzőnket, mindkettőnket megszaggatott a Tigris, és aztán, ugyan megtépve, sebhelyekkel tarkítva, mélyebb orr-ajak ránccal, de élesebbre állított tekintettel és sokkal nyugodtabb, vidámabb lélekkel, ismét összehozott minket az élet. Az írásaim miatt vettük fel megint a kapcsolatot, hogy kitennétek a még előző blog posztjait a Feminára.

Éjszakák a teraszon

Ezután sokszor mentem hozzád, ültünk a teraszodon, ahol te két dologról beszéltél: hogy őszintén és jól írok, és hogy találjam ki rendesen a blogot. Találjam ki magam megint. (nem mertem mondani, hogy egyszer sem voltam kitalálva, mindig csak sodródtam, csavarogtam) Türelmesen magyaráztad nekem, a tökhülyének, a SEO, az Adwords, az online titkait. Hajnalig ültünk a laptopok felett, rozéztunk, cigiztünk, rekedten nevettünk, kicsit elkanyarodtunk pletykálni a tudodkikről, aztán te mindig visszatértél oda, hogy ha blogot írsz, akkor a célcsoport a legfontosabb, az, hogy kiknek írsz. Nem az, hogy sikeres legyél. Nem az, hogy pénzed legyen belőle. Hanem az, hogy hiteles legyél, és hogy az olvasóidra figyelj. Hogy őket mi érdekli, nekik mi fáj.
Nyafogtam, hogy kevés a Facebook like, aztán entellektüell gőggel gyorsan hozzátettem, hogy franc aki megette, nem érdekel a like-ok száma. Mire te hátradőltél, és azt mondtad:
- Lola, majd ha ezer like lesz, mert lesz, akkor majd visszatérünk erre.
- Brigi, soha nem lesz ezer – mondtam erre én.
Megcsináltuk Edittel az új blogot, ezt, ahol ezt olvasod, a Babyt. Rengeteget segítettél, raktátok ki a Feminára a posztjainkat, felhívhattalak hétvégén, este. És mondtad megint, hogy az a legfontosabb, hogy én higgyek benne, mert ha én hiszek benne, akkor a világ is fog.

Főnixmadár menta

A mentacserepet a buli után hetekig észre sem vettem. Mikor jött a hőség két hét alatt asszem egyszer megöntöztem, még nem volt szívem kidobni, a buli emléke volt. Na, egy júniusi reggel rátévedt a tekintetem, hát látom, hogy kihajtott két levélkét. A menta magasról tett gazdája trehányságára, a kevés vízre, meg arra, hogy tíz deka föld volt alatta. A menta élt, és élni akart. Egy hétig ezen is elméláztam – hisz ismersz -, aztán egy szombaton – kis spéttel - nem bírtam tovább a menta lelkesedését, elvágtattam cserépért, földért és átültettem. Onnantól kezdve rendesen locsoltam és persze szüreteltem, mert hálás, sok levelet adott, és ad most is, örül, hogy végre észrevettem, hogy visszahoztam a halálból.
Eljött a július is, egyik este laptoppal ültem a teraszon, írtam, közben nézegettem a mentabokrocskát (!), és akkor, dingggg, szuperdinngggg, megértettem a tanítást és magunkat. (parányi spéttel) Egy pillanatra fellebbent a fátyol, tisztán láttam különbözőségünket a habitusunkban, tudásunkban, és abban, hogy mit veszünk észre a világból. És azt is megláttam, hogy ez jó. Ez a különbség jó.
Ki veszi észre, hogy egy kidobásra ítélt, száraz menta ki tud hajtani, csak energiát kell belefeccölni? És ki veszi észre, hogy ez tanítás? 

Mit érzek? Miben hiszek?

Brigi! Mikor ezt írom, ezerkettő lájkunk van. Ezerkettő ember vette a fáradtságot a Facebookon, és bejelölte, hogy tetszik neki a blog! Ezerkettő! (illetve ezer, Edit meg én nem számítunk)
Próbálom elképzelni őket, mennyi ember, mind más, férfiak és nők, mindenhonnan, mindenkorúak, szédítő.
Tudod mit érzek irántuk? Valami megfoghatatlan szeretetet és hálát. Valahogy bizonyítani akarom nekik, hogy érdemes követni minket, hogy adni akarunk nekik, rájuk figyelünk, nekik akarunk írni, éspedig kurva jókat. (Ami hol összejön, hol nem, de igyekszünk. Meghát a leírt szöveggel soha nem lehet elégedett az ember.)
Hiszek egy Istenben, hiszek a mentában, hiszek Magyarország feltámadásában.
(na, ettől a tréfától biztos diszlákolnak minket páran, pedig a magam módján halálosan komolyan gondolom ezt a mondatot, mindegy, odalesz az ezer, sebaj, nem bírom ki, hogy ne írjam le, ismersz baby)
A mentát most már gyakorta túllocsolom – igen, ebből is rámismersz -, néha kiabál, hogy elég, elég, maradjá’ má’ magadnak.
Köszönöm Brigi! Boldog születésnapot!


menta_1.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lassabbanbaby.blog.hu/api/trackback/id/tr4312795046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Raganna 2017.09.01. 19:01:43

Az írás remek,és a felismerés elég talán egy életre is! Itt kezdődik a bölcsesség!
süti beállítások módosítása