I. - De elmegyünk Gemencre? - Nem. - És lesz olyan, hogy te főzöl, én a kanapén ülve olvasok, felnevetek, megkérdezed mi olyan vicces, elmondom, és te is nevetsz rajta? - Nem. - Azért nem, mert én csak a szeretőd vagyok, nem a párkapcsolatod? - Igen. - És lesz olyan, hogy esős szombat délután…
Legyünk őszinték. (mi más marad) December 24-e délelőtt van, megyek az utcán, plusz tizenöt fok van. Beülök a kocsiba, rádió, I’m dreaming of a white Christmas. Miközben kint, mintha március lenne, tavaszi szél árasztja a vizet, és nem hogy nem fehér, de még csak nem is hideg a Karácsony. Odalett ez…
A titkaim közé tartozik, hogy imádom az Andrásokat. Az Andrisok jó fejek! Mindegyik.
Ez így, furcsán hangzik, mert hogy lehet csak egy név miatt odalenni valakiért. Hát így! Csak a képre kell nézni. Ott is egy András.
Szüleim a névadáskor nem cifrázták a dolgokat. Engem úgy neveztek el, mint…
Ő Edit, az egyik könyvtáros, mellette pedig Hamvas Béla hunyorog a napfényben.
A könyvtárban a legjobb hely hátul van, ahol rég letűnt idők emlékei láthatók: itt található DVD és CD kölcsönzés. Percek alatt, a szemünk előtt lett az egész múlt, kinek kell már mindez? Gondolhatnánk. De az elsőblikkes…
Azért szeretem ezt a képet, mert ezen boldog vagyok. Bár nem úgy látszik. Béna pólóban, hülyén állva valahol egy tengerben. Nem egy klasszik, boldogságot ábrázoló kép. Ha a beírnám a képkeresőbe a szót, biztosan nem ezt a képet dobná ki találatnak.
Pedig az utóbbi időben, egészen pontosan,…
Képtelenség most, a szezon kellős közepén egy jó, éles képet csinálni róluk, mert decemberben ezek a nők, nyitástól-zárásig, mint a forrócsokigép properelle, pörögnek-forognak.
Egy apró bolt, amibe mikor belépsz, azonnal körbeölel a csokoládé illata, olyan ellenállhatatlanul, olyan édesen,…
Vannak dolgok, amik nélkül nem érzem magam jól. Vagy biztonságban. Vagy inkább csak jól. Nem, ez nem a melltartó, sőt, az akkor a legjobb, ha nincs rajtam, de sportoláshoz nélkülözhetetlen.
Szóval, valami más.
Mindenkinek vannak hülye dolgai, szokásai. Kivéve nekem,…
Az úgy volt, hogy a múlt héten tudtuk, hogy Szentendrén forgat az Antonio Banderas. (Panderas, ahogy a fiam mondja.) Gondoltam, hogy jó lenne összefutni vele, az mekkora ász lenne, csak úgy, félvállról betenni a blogba vele egy szelfit: nini, egy ismerős, akit szeretünk. Látni lehetett a városban…
Amikor nyáron, egyik este hazaértem, a fiam megkérdezte, hogy merre jártam.
Csak annyit válaszoltam: Ross.
Erre ő: David Schwimmer, magyar hangja Galambos Péter. Majd ment a laptopjához és gyorsan rákeresett az egyik kedvenc részére, és nézte is.
Letusoltam, és siettem mellé, hogy én is…
Egy barokk nő. Mindig ez szó jut róla eszembe. Iza nekem több mint ismerős, kevesebb mint barát, pont az az ember, akivel nagyon jó összefutni az utcán aztán hirtelen, ráérősen kávézni.
Nagyon okos - egyetemi tanár, konferenciák közt cikázik a világban -, és nagyon nő. Lényéből, gesztusaiból finom…