Egy barokk nő. Mindig ez szó jut róla eszembe. Iza nekem több mint ismerős, kevesebb mint barát, pont az az ember, akivel nagyon jó összefutni az utcán aztán hirtelen, ráérősen kávézni.

Nagyon okos - egyetemi tanár, konferenciák közt cikázik a világban -, és nagyon nő. Lényéből, gesztusaiból finom és kedves elfogadás árad. Van, hogy a Zeneakadémiára invitál Perényi koncertre, van, hogy a legújabb kozmetikumokat tárgyaljuk ki. Egy nagy, romantikus házban él, mint egy Jane Austin regény főhőse, macskákkal, gyerekekkel, férjjel. Mikor náluk teázunk, diskurálunk, és nézzük ablakukból a nagy eget, a Budapestig ívelő panorámát.

Érzékeny, rebbenékeny, kiváló a humora. Barokk: íves, nőies, kedves, pompás.