Képtelenség most, a szezon kellős közepén egy jó, éles képet csinálni róluk, mert decemberben ezek a nők, nyitástól-zárásig, mint a forrócsokigép properelle, pörögnek-forognak.

Egy apró bolt, amibe mikor belépsz, azonnal körbeölel a csokoládé illata, olyan ellenállhatatlanul, olyan édesen, hogy semmi mást nem akarsz, csak belemerülni ebbe az ismerős, mély, kedves ízbe, érzésbe, ami fényt ad a belépés (és bonyolult életed éppen jelenlévő) pillanatának, amit akár lehet magyarázni addikcióval is, de felesleges, mert a csokoládé – ami nem más, nem több, csak egy feldolgozott termés -, akárhogy is nézzük, megadja neked a boldogságot.

Ha – feltéve, de meg nem engedve -, boldogtalan vagy.

Illetve, még boldogabbá tud varázsolni, ha boldog vagy. (feltéve, megengedve)

Csokoládé. Csokoládé. Csokoládé. Forrón, csilivel, az Édeniben, kedves nőkkel körítve.