Régi ismerőssel találkoztam a pultnál, mindketten rendelésre vártunk, robusztus, nagyhangú férfi, mindig is utált, irritálom, akkor is irritáltam, mikor még egy társaságba jártunk, ezt soha nem volt rest kifejezni, véleményét soha nem rejtette véka alá. Ha be volt tintázva, mindig volt pár keresetlen szava hozzám.
Most is volt benne cucc, ami már elsodorta a gátakat, odaszólt hozzám, sokkal nyersebben, mint eddig bármikor:
- Te is itt vagy, te, te mindent túlélő… mi is vagy te..., hát egy patkány.
- Patkányka, ha már - helyesbítettem elhalón, majd kimondtam, amit tizenöt éve kellett volna - Szevasz sertés.
- Sertéske - nevetett.
- Disznófejű nagyúr? - kérdeztem.
- Olyasmi - válaszolta lebilincselő önismerettel.

Szeretem az őszinte helyzeteket. Szeretem a nyílt pengeváltást. 
Nem azért, mert még mindig troublemaker vagyok, az már elmúlt – nem tudok rá jobb kifejezést, mert a bajkeverő avíttas és túl negatív, a problémás kevés, a balhés sok, meg hát a troublemaker szóban van egyfajta Huckleberry Finn-es, fittyet hányó, hetyke kivagyiság, és bevallom, ebben visszamenőleg is érzek egy kedvemre való ízt -, hanem azért, mert már el tudom viselni, sőt kíváncsiság ébred bennem, ha Johari ablakom egyik tábláját durván vagy nem durván, de kicsapja valaki.

Joseph Lust és Harry Ingham pszichológusok keresztneveinek egyesítéséből született ennek az önismereti módszernek a neve, ők alkották meg, japános, zen-es felhangja van, ez is tetszik.
Egyszerű modell: személyiségünkről folyamatosan jön a visszajelzés, úgy magunktól, mint a külvilágtól.
Ezt négy ablakba lehet osztani:

Az Aréna amit mutatsz és tudsz magadról, a tér, ahol parádézol. A nyilvános éned. Viselkedésed azon része, amit ismernek. Lájkjaid, hemzsegésed a Facebook-on. A kellemes önképed.
A Vak a fent leírt helyzet. Más ezt látja rólad, de te vak vagy erre a területre, jóesetben megkapod és meghallod a visszajelzést, szerencsés esetben nem sértődsz meg, maximum módosítasz patkánykára.
A Zárt – a kedvencem - a titkos területed, amit más nem tud rólad, de te tudod magadról. Amit titkolsz. Hogy milyen csodálatos lény vagy. Meg hogy milyen hitvány.
A Sötét az, amit sem más, sem te nem tudsz magadról, ami extra szituációkban derül ki – megtudod, hogy beteg vagy, vállalsz vagy nem egy hirtelen helyzetet, sokkhatás, szélsőséges esetben lavina, baleset, attak a buszon, terrortámadás, háború stb. -, ez az egyedi körülmények hatására felszínre törő, senki által nem ismert tulajdonságod, cselekvésed. Nem vagy képes tudatosan szabályozni, felszínre hozni. Ez a leeresztett redőnyöd mögött van, te sem tudsz róla, más sem, aztán vagy kiderül vagy nem. (Beleszúrtam a kést, nem tudom miért, nem akartam megölni. Nem mérlegeltem, közbeléptem, mert ütötték. Beugrottam érte a vízbe, nem gondolkodtam. Ne haragudj, nem ezt akartam mondani, csak kiszaladt a számon.)

Tölts ki amennyit tudsz a négy ablakból, ismerd meg magad. Lásd ragyogásod, hitványságod is. Legyen bátorságod meglátni izgalmas összetettséged. Botorság megsértődni, ha valaki leszaroz, inkább örülj, hogy olyanra vetül fény, amit eddig nem észleltél.  
Hát persze, szar is vagy. Is. Élsz baby.