Nem tudom, ki tudja mit jelent ez a szó. Még én se néztem soha utána, hogy egyáltalán létezik –e ilyen szó.

Mindegy. Az Alföldön így hívták a menstruációt. Olyan furcsán használták, mert persze erre is csak orvosi kifejezés van, hogy menstruáció, vagy eufemizmus, hogy megvan neki, vagy tényközlés, hogy vérzés, vagy vicc, hogy piros betűs ünnepek, de az tuti, hogy rossz érzés kapcsolódik hozzá. Nemcsak nekem, nőnek, hanem úgy mindenkinek.

Volt egy randim, ami nagyon jól sikerült. Az eredeti elképzelés szerint csak dumálós, de annyira vonzó, kedves, okos volt a partner, hogy a testi vonzalom is megjelent. De. Én nem akartam. A körülmények nem voltak kedvezőek, pont menstruáltam. A legtöbb pasi erre azt mondja, őt ez nem zavarja, csak csináljuk. Szerintem azért ennél többről van szó. Arról, hogy én nem akarom így, plusz nem lehet kölcsönös az élvezet sem, ugyebár, ha nincs a közelben zuhany. Az élmény nem olyan, iszonyúan körülményes a dolog, engem ez zavar. Azt is tudom már, hogy ha egy pasi nagyon tolja azt, hogy ez őt nem zavarja, az csak róla szól. Arról, hogy dugni akar. Minden áron.

Ez a férfi  nem erőltetett semmit, érezte, hogy nem akarom. Nem kérdezett rá, hogy miért nem, én mondtam el. Megdöbbent. Hogy vannak dolgok, amit a nők nem szoktak elmondani. Nem értettem. Miért ne mondanám el, így vagyok korrekt. Bejön nekem, szeretnék vele együtt lenni, minden értelemben, de ha nem mondom meg az okát, hogy most miért nem szeretkezem vele, nem értené. Vagy még azt hinné, hogy én is a rejtélyes, kiismerhetetlen nő vagyok. Ettől hányok. Mert ez manipuláció.

Amikor valakit magamba fogadok, szeretkezem vele, azt gondolom, hogy az egy áldott cselekvés. Minden pillanata az élvezetről, a kíváncsiságról a felfedezésről szól. Nem kell játszmázni. Csak el kell mondani az igazat, meg a vágyakat. Ennyi.

Szóval, elmondtam. Nem értettem, hogy mi a gond ezzel. Aztán gondolkodni kezdtem. Amikor tizenévesen először ” megjön” csak a gond van vele. Fáj, furcsa érzés, meg ezek az idióta betétek. Mindig a legrosszabbkor érkezik. Mindig ki vagyunk akadva rajta. Pont egy nyaralás közepén, egy fontos tárgyalás előtt, egy izgalmas randin, ami akár dugással is végződhetne. Aztán meg még négy –öt nap, amikor figyelni kell rá. Tampont, betétet cserélni, kényelmes bugyit hordani a szexi helyett, és a fehér nadrágot is ki lehet hagyni. Zavaró körülménynek tartjuk.

Aztán következik az a korszak, amikor nagy boldogság, hogy megjött, mert az azt jelenti, hogy nem vagyunk terhesek. Nem, nem a felelőtlen szex miatt, hanem azért mert nincs száz százalékos védelem, csak az, ha nem csinálod, de ezt meg ki akarná?! Aztán meg az jön, hogy mikor leszek már terhes. Ekkor nem várjuk, hogy megérkezzen. Csak késsen, késsen!

Negyven felett minden más. Anyukám szerint már 35 felett elkezdődik. Azzal, hogy egyre kevesebbet kell enni, mert nagyon könnyen lehet kis pocakot növeszteni. És öregszünk. Az a jó, amikor megjön. Azt jelenti, még tökéletesek a szaporító szerveink. Az, hogy mi van akkor, amikor már nem működnek, még nem tudom. Azt gáznak tartom, hogy ha nincs menstruáció, akkor már nem is vagyunk nők, meg ilyenek. Ezt nem tartom döntőnek. Nem ezen áll vagy bukik a nőiességem. Ez is csak egy ugyanolyan folyamat, mint az elmúlás többi része. Ha őszülök, vagy ráncosodom, az nem változtatja meg azt, hogy mit gondolok magamról – remélem. Készülök rá. A változásra. Rendszeres sporttal, vegán étrenddel, csak kis bűnökkel. Hogy amikor itt tartok majd, nem csak előtte, mint most, akkor a világ legtermészetesebb dolgának tudjam, és ettől függetlenül élvezzem az életet.

Na, megnéztem: a stuka kétszemélyes, német taktikai bombázó repülőgép volt.