Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Lassabban baby!
Kicsit lassabban csináld, kérlek. Most jó.

Gímszag

Gímszag

2017. 10. 03. Rigó Kata

erdohalaszgyula2.jpg

Ma reggel Anyukám jár a fejemben, aki öregszik. Erről rögtön eszembe jut, hogy én is. Persze, így szeptemberben, a születésnapom után bármiről ez jut eszembe, elég a kertbe kiülni, összébb húzni magamon a plédet, nézni az esőben kornyadozó cseresznyefa hengerré csukódott levelét és a mellettem gubbasztó, bágyadt társamat, (továbbiakban T.), aki egyszer csak azt mondja, kapjuk össze magunkat. Ezzel egyetértek. Menjünk kirándulni, folytatja. Most, reggel. Mutogatom neki a laptopot, hogy hahó, nézze, kivételesen az összes felhőtérkép szerint esik, a Pilisben is esik, és délig esni is fog. Azt mondja, majd viszünk esőköpenyt. Sóhajtva elfordulok: ott a cseresznyefa meg a csüngő levelei. Visszanézek T.-re, és azt mondom, jó, vigyünk.

Az erdei úton köd, a fákról nehéz cseppek hullanak ránk. Később a párolgó lombot fénypászmák törik át, elérik a felázott, barna talajt, és aranypettyeken sétálunk tovább. Nem ütődik a bakancs, nem is cuppog, száraz levél se recseg, puhán törik a lehullott ág is.

Teljes volna a csend, ha nem dumálnék egyfolytában, de én mindenfélét el akarok mesélni T.-nek, amit hétköznap nem volt idő. Kicsit rossz néven veszem, amikor pisszegni kezd. Hallgatózik. Csak a motorosok, közel a szerpentin, legyintek először. Másodszor már nem. Állathang. Tényleg az.

Némán osonunk tovább. Csörtetés zaja. Előttünk üres út kanyarog, megint csend van. Kétoldalt sűrűn nőtt gyertyán-magoncok alkotnak falat, nem látunk át rajtuk.

Itt vágott át az előbb, szimatol a levegőbe T. Én is odaérek, bele az állat testének otthagyott, meleg párájába, gigantikus kecskeszagába, tesztoszteron-gőzébe.

Állunk egy nagyvad aurájában.

Lopakodunk tovább, lassan. Hátha mégis meglátjuk. Ott, ahol ritkább az aljnövényzet, lejjebb ereszkedünk a hegyoldalon. Megkerülünk egy földből kifordult fát. A törzse mellé guggolunk, onnan se látjuk, de tudjuk, a bokrok mögött van, és halljuk a szarvasbikát, egészen közelről, ahogy felbőg újra. A hang, mint a fesztiválok gigantikus hangszórói, eltalálja a a solar plexust, és rezonál a test, a hatalmas állaté is, a miénk is. Nem páholyból vagy magaslesről figyeljük az előadást, benne guggolunk, mindnyájan szereplők és társak vagyunk: T. és én, a szarvas és T., a szarvas és én, mindenki mindenkivel, élőlény az élőlénnyel. És elbődül megint, mellettünk.

Előrenyújtanám a karom, hogy T.-nek mutassam, nézd, így remegek, de a hirtelen mozdulatra egy róka ugrik ki mögülem, a kidőlt fa gyökerei alól, és fut felfelé, fehéren villog a feneke. Odanézz, ott szalad, szinte a seggem alól pattant elő, vinnyogom suttogva. A szarvas megugrik, lefelé törtet a susnyában, dobogva, dübörögve, az ő feneke is átüt a fatörzsek közt, aztán eltűnik. Már vége, szedelőzködjünk, suttogom T.-nek, még mindig guggolva, de mégsem indulunk, mert folytatódik: a szarvastól megriadva, három vadmalac rohan lentről, egyenesen felénk. Felállunk, vegyenek észre, mielőtt a mögöttük loholó többi testvér meg az anyakoca is belénk ütközik. Pár méterre előttünk megtorpannak, irányt váltanak. Fut a sok-sok növendék vadmalac hegynek fel, mögöttük csörtet az anya.

Másnap a teraszon T. és én, kávék, reggeli bambulás. Hideg van. Jön a tél. Addigra megfogannak a szarvastehenek.

(T. hirtelen megkérdezi: Tudtad, hogy a falevél nem csak elhervad, hanem a levélnyél mellett már most, ősszel dudorodni kezd az ág? Szóval, tudtad, hogy a régi levelet az új rügy löki le?)

Fotó: Halász Gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://lassabbanbaby.blog.hu/api/trackback/id/tr1512925891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.