Másodikként  íme Zsanett, a Lenti Lángososban dolgozó lányt. (Van a Fenti Lángosos, ami a főtérről nyíló kis sikátorban van, egy lépcsősor oldalában, és van a Lenti, a Dunapart felé vezető egyik utcában. Megoszlanak a vélemények hogy melyik a jobb.)

Egyszer egy szentendrei ember ült egy repülőn, ami az Atlanti Óceán felett szelte az eget. Hallja, hogy mellette két amerikai beszélget  - angolul -, éspedig azon morfondíroztak, hogy mikor Szentendrére jönnek, vajon melyik lángososhoz menjenek, a fentihez, vagy a lentihez. Mindkettő mellett voltak érvek és ellenérvek is. A szentendrei utas természetesen belevetette magát a diskurzusba -amit nagy vidáman fogadott a két jenki -, olyan csemege információkkal látva el utastársait a két lángos-fellegvárról, amit csak a helyiek ismerhetnek. 

Zsanett két éve dolgozik tehát a lenti lángososnál, illetve most látom a Fantázia Lángosnál.
Míg kisül a tészta - nagyon finomat készít -, szívesen beszélget. Egyszer mikor estefelé kértem egyet becsomagolva - valakinek vittem -, megkérdezte:

- Ez lesz a finom vacsora?

És ebben az öt szóban annyi kedveség, meleg szeretet, otthonosság volt, hogy rögtön a szívembe zártam. 

Örülök, hogy ismerem őt.