Igen, igen, mert holnap Mikulás napja lesz és hoz a kiscsizmámba ajándékot.

Ha jó voltam, nem beszéltem csúnyán, nem bántottam másokat sem szóval sem cselekedettel, persze ezek közül mindegyik én vagyok, értsd: nem bántottam senkit, semmilyen módon csak a Mikulás hibázhatott. Eltévesztette az emeletet, vagy nem találta az ablakot. Azért elismerem, hogy tetőtéri ablakba mikuláscsomagot elhelyezni nehéz feladat lehet.Vagyis, én nem tehetek róla. Önhibámon kívül jártam így. A nagy várakozás, meg az ehhez kapcsolódó passzív jóság kevés volt. Már most, este tudom, hogy reggel nem lesz csomagom. Rosszul vártam. 

Ez a várakozás dolog, nem a barátom. Nehezen megy. Nehezen várakozom. 

Szóval idén, nemcsak a Mikulás nem jött el hozzám, hanem Brad Pitt sem. Ezek szerint nála is hibázhattam. Itt is a várakozással tolhattam el valamit. Pedig vele kapcsolatban 25 éve gyakorlom ezt. Jó, most hazudtam. Mert hagytam magam eltéríteni a várakozástól.  Jött Jenő, én meg hagytam magam. És még gyereket is szültem. Jenőnek, sajnos, nem Bradnek. 

Akkor most változtatok a várással kapcsolatban. 

Csak pozitív gondolatok lesznek a fejemben. Mindenféle  hétköznapi ( evés, munka) és nem hétköznapi ( heves szerelmeskedés) szituációban csak Rá gondolok. Mert hiszek a gondolataim teremtő erejében, a rezgésekben, és hogy ezeket annyira intenzíven teszem, hogy elér egészen  hozzá. 

Akkor most már valami legyen! Vagy Mikulás csomag vagy Brad!