Sándor a szentendrei piac ikonikus figurája. Standján, az árussor innenső, orvosi rendelő felőli végén mindig friss árut kínál. (Nem a nagybanin veszi, hanem maga termeszti. Nem bio, de az árai sem bioárak, és a lehető legkevesebb, legszükségesebb vegyszert használja.)

Ismerős kuncsaftjait névről köszönti, velük is, de új vevőivel is azonnal kialakul az a szombat délelőttönként oly jóleső, könnyed diskurzus, ami a piac esszenciája; portékája előtt megvalósul a klasszikus agora,  az emberi működés egyik legnagyszerűbb sajátossága. 

Tél van, most tehát helyi téli terményeket vásárolhatunk nála : krumplit, répát, karfiolt, zellert, hagymát. Nem kamuzik, nála nincs spanyol paradicsom, mexikói avokádó. Tavasszal öklömnyi bimbójú bazsarózsát is árul. Gyakran segít neki egyik gyereke, ifjabb Borda Sándor, egy kedves kisfiú, aki komoly önállósággal szolgálja ki a vevőket. 

Jó arra fordulni, jó tőle vásárolni és 11 óra után sokszor ad kedvezményt. Cserzett kezén látszik, hogy földdel dolgozik, ami nekem a legfontosabb jelzés egy piacon. Nézd meg a kezét, nézz a szemébe: hiteles.