Amikor nyáron, egyik este hazaértem, a fiam megkérdezte, hogy merre jártam. 

Csak annyit válaszoltam: Ross. 

Erre ő: David Schwimmer, magyar hangja Galambos Péter. Majd ment a laptopjához és gyorsan rákeresett az egyik kedvenc részére, és nézte is. 

Letusoltam, és siettem mellé, hogy én is nézhessem. 

Amikor alig tudott beszélni, és én még otthon voltam vele, hogy halljak emberi szót napközben, videón a Jóbarátokat néztem. Ő meg körülöttem serteperltélt, értsd: segített, a főzésben, takarításban. Alig tudott beszélni, de a fiúk nevét, Joey, Chandler és Ross, úgy tudta, hogy mondta a színész nevét és a magyar hangot is.  

Közös produkciónk volt, hogy ezeket anyai felszólításra, elszavalta. Iszonyúan jól szórakoztunk.

Aztán az évek során a sorozat megmaradt a mindennapjaink részének. Hol magyarul, hol angolul, de ha rossz kedvünk volt, vagy csak jót akartunk nevetni, megnéztünk egy részt. 

Mint ma este.