A titkaim közé tartozik, hogy imádom az Andrásokat. Az Andrisok jó fejek! Mindegyik. 

Ez így, furcsán hangzik, mert hogy lehet csak egy név miatt odalenni valakiért. Hát így! Csak a képre kell nézni. Ott is egy András.

Szüleim a névadáskor nem cifrázták a dolgokat. Engem úgy neveztek el, mint anyukámat, öcsémet, mint apukámat, a következő öcsémet, mint dédapámat. Ő volt András. Kicsit hányattatott sorsa volt, sőt, holtában is az van, mert a családtól külön van eltemetve. Mi volt a bűne? Elváltak! Akkoriban! A családi legendárium nem tartalmazza, vagy nekem nem mondják el, hogy miért. 

Szóval, családban maradt. A neve és a válás is. 

A kisebbik testvérem, aki András, azóta a világot járja. Tavaly láttam őt utoljára, előtte három évig nem találkoztunk személyesen.  De februárban fogunk, csak mi, hárman. Úgy, mint legutoljára, gyerekkorunkban. Semmi zavaró körülmény, sem gyerekek, sem feleségek, sem voltférjek nem jönnek velünk. Csak mi és Sydney.

Alig várom!