Legyünk őszinték. (mi más marad) December 24-e délelőtt van, megyek az utcán, plusz tizenöt fok van. Beülök a kocsiba, rádió, I’m dreaming of a white Christmas. Miközben kint, mintha március lenne, tavaszi szél árasztja a vizet, és nem hogy nem fehér, de még csak nem is hideg a Karácsony. Odalett ez…
A titkaim közé tartozik, hogy imádom az Andrásokat. Az Andrisok jó fejek! Mindegyik.
Ez így, furcsán hangzik, mert hogy lehet csak egy név miatt odalenni valakiért. Hát így! Csak a képre kell nézni. Ott is egy András.
Szüleim a névadáskor nem cifrázták a dolgokat. Engem úgy neveztek el, mint…
Ő Edit, az egyik könyvtáros, mellette pedig Hamvas Béla hunyorog a napfényben.
A könyvtárban a legjobb hely hátul van, ahol rég letűnt idők emlékei láthatók: itt található DVD és CD kölcsönzés. Percek alatt, a szemünk előtt lett az egész múlt, kinek kell már mindez? Gondolhatnánk. De az elsőblikkes…
Azért szeretem ezt a képet, mert ezen boldog vagyok. Bár nem úgy látszik. Béna pólóban, hülyén állva valahol egy tengerben. Nem egy klasszik, boldogságot ábrázoló kép. Ha a beírnám a képkeresőbe a szót, biztosan nem ezt a képet dobná ki találatnak.
Pedig az utóbbi időben, egészen pontosan,…
Képtelenség most, a szezon kellős közepén egy jó, éles képet csinálni róluk, mert decemberben ezek a nők, nyitástól-zárásig, mint a forrócsokigép properelle, pörögnek-forognak.
Egy apró bolt, amibe mikor belépsz, azonnal körbeölel a csokoládé illata, olyan ellenállhatatlanul, olyan édesen,…
Vannak dolgok, amik nélkül nem érzem magam jól. Vagy biztonságban. Vagy inkább csak jól. Nem, ez nem a melltartó, sőt, az akkor a legjobb, ha nincs rajtam, de sportoláshoz nélkülözhetetlen.
Szóval, valami más.
Mindenkinek vannak hülye dolgai, szokásai. Kivéve nekem,…
Az úgy volt, hogy a múlt héten tudtuk, hogy Szentendrén forgat az Antonio Banderas. (Panderas, ahogy a fiam mondja.) Gondoltam, hogy jó lenne összefutni vele, az mekkora ász lenne, csak úgy, félvállról betenni a blogba vele egy szelfit: nini, egy ismerős, akit szeretünk. Látni lehetett a városban…