Mert már válni is menőn kell!

Értsd: mindent megbeszélve, együttműködve, asszertívan, a gyerek/ek szempontját mindig szem előtt tartva, harag és gyűlölet nélkül. Csak ennyi.

Ezt 0/24-ben kell csinálni! Ha nem megy, akkor meg szar ember vagy. Nem elég, hogy nem voltál képes a házasságod egyben tartani, amikor mindössze csak annyit kellet volna tennetek, hogy egymást szeretitek, aztán most meg még válni sem tudsz? - ilyenekkel nyomasztanak.

Azt gondolom, válni és válás után együttműködni a világ legnehezebb dolga. Mindenkinek béke Nobel díjat adnék, aki ezt csinálja.

Miért?

Amikor a párban megérik a gondolat, hogy elválnak, fő szabály szerint már évek/ hónapok óta tart a távolodás folyamata. Már túl vannak egy rakás nagy tisztázó beszélgetésen – tök feleslegesen -, vádaskodáson, ordítozáson, sérelmek felemlegetésén, síráson, éjszakába nyúló végtelen vitán. És megállapították, hogy ez a kapcsolat már nem megy. Nem tudnak együttműködni. Nem egy irányba húznak. Nem egy irányba haladnak. Teljesen máshogy képzelik a közös életünket. Meg a gyereknevelést. És úgy, mindent. Szóval, akkor inkább külön.

A jogszabály a válás után is lehetőséget ad arra, hogy a szülők közös felügyeletben állapodjanak meg a  kiskorú gyerek esetében. Vagyis mindketten beleszólhatnak mindenbe, ami a gyerekkel kapcsolatos. Úgy a szakkör választásba, mint a délutáni programba.  És itt van a kutya elásva!

Azzal kell továbbra is nap  mint nap beszélni és problémákat megoldani, akivel azért döntöttetek a válás mellett, mert már nem tudtak együttműködni!

 Ezt kell megoldani és menedzselni.

Minden egyes napon! Ez a legjobb türelemre fejlesztő tréning. Mert kénytelen vagy és muszáj. Mert közösen kell, hogy döntsetek. Pár év csak, és elmúlnak a sérelmek, már nem ugrik senki egy rosszabb szóra a másiknak, sőt, már az indulatok is elmúlnak. Vagy inkább mindenki megtanulja, hogyan kell kezelni őket. Nem kell kimutatni, hogy fel vagy zaklatva, mert azok úgysem viszik előbbre az ügyet, csak egy véget nem érő ugatás lehet belőle. Meg kell tanulni a kizárólag a lényegre koncentráló beszélgetést. Az kimondottan furcsa, hogy már semmi közötök egymáshoz, és amikor felhívod, a köszönés után megkérdezed, hogy zavarsz-e. Amíg a párja vagy, tudod, hogy nem zavarod, válás után meg azt, hogy mindig zavarod.  Mintha ügyfélszolgálatos lennél.

Így múlik el a világ dicsősége! Hogyan leszel a szerelmes bolondból, egy jogi kapcsolatban élő ember, majd egyedülálló szülő, intenzív telefonos együttműködésben, az életedből soha el nem tűnő ex-szel.

Senki nem így tervezi. Váláskor azt szeretnénk, hogy a másikkal soha többé ne kelljen találkozni, beszélni, látni. Vagy legalább egy darabig. De ha van gyereketek, akkor ez nem fog menni, akármit is teszel.

Aztán megküzdesz a feladattal és megtanultok együttműködni. És majd lehet menősködni: hogy mi ezt, a válás ellenére is együtt oldottuk meg, meg hogy azt is meg tudtuk beszélni. A rosszra meg természetesen nem emlékszünk.

Ne hagyd magad  nyomasztani!

Nem baj, hogy tönkrement a házasságod, ez nem kudarc. Egyszerűen annyi csak, hogy kiderült nem tudtok egyformán változni és mindkettőtöknek más lesz a fontos, és  senki nem akar lelki sérült lenni, a rengeteg megalkuvástól.

Azt is el kell tudni fogadni, hogy a legjobb tudásod ellenére is lehet, hogy a gyerekednek rosszat teszel, azzal hogy elváltok. Nem direkt, hanem azért, mert nem tudtál más döntést hozni. Nem kell hibátlannak lenni, emberek vagyunk, tévedünk.

Aztán "bűnhődünk„ miatta. Na, ez a válás utáni kötelező együttműködés!
Ilyesmik voltak az én élményeim, de erre is van szakember, aki ezt sokkal jobban tudja. 
Gyere el jövő szerdán a Femina klubba és hallgasd meg Vekerdy Tamást, hogy hogyan kell válni, gyerekkel!