Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Lassabban baby!
Kicsit lassabban csináld, kérlek. Most jó.

Három óriásfenyő a belváros határában 1.

Három óriásfenyő a belváros határában 1.

Napló 2018. március 31. Nagyszombat.

2018. 03. 31. Lola Welbach

kertem_1.jpg                                                                                                                                                                          Kabátban, arccal lefelé fekszem az avarban, szúrnak a tűlevelek. Még jéghideg a márciusi föld, de én forró könnyemmel öntözöm. Hát ma is megvan a sírás a kertben. Mennyire geil, érzelgős helyzet ez, ááá. Ultragáz vagyok. Három hatalmas fenyőért küzdök Szentendrén, hogy ne vágják ki őket. És igen, minden nap sírok értük. 

Ígéretet kaptam, hogy az egyik megmenekül – a másik kettő ügyében jelenleg vesztésre állok.

Tavaly ősszel eladtuk azt a telket és házat, ahol élünk. Április 15-ig kell elhagynunk a területet. Azért adtuk el, mert a környező ingatlanokat felvásárolta a Ferences Gimnázium, hatalmas sport és szabadidőcentrumot épít ide. Ki akar tízméterre élni egy ezerfős sportcentrumtól?
Nekünk is adott a gimnázium egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Az adásvétel annak rendje és módja szerint megtörtént. Aztán februárban derült ki, hogy itt lesz a gigaépület parkolója. 
Hogy itt parkoló lesz. (Mégis mit hittél? Hogy játszótér lesz? Arborétum? Parkocska sétafikálni meg üldögélni? Nem, nem ezt hittem. Semmit nem hittem. Dermedten nem vettem tudomást az egészről, nem mertem egyetlen percet sem gondolni rá, annyira fájt. Ó nem az, hogy el kell menni innen, dehogy. Hanem az, hogy nem néhány ember költözik ide a helyünkre, hanem ledózerolják az egészet, - akár le is betonozzák -, és parkoló lesz ebből az elvadult, romantikus tündérkertből.)
Tudom, hogy mindenki azt csinál a telkén, amit akar. Tehát a Ferences Gimnázium is azt csinál az immár hatalmasra hízott területén, amihez csak kedve van.  
Kiirtja az összes fát, bokrot, cserjét, virágot, melyek most még gyanútlanul, álmosan pislognak a késői tavaszban. Nagyot néznek majd az ébredő sünök is, ahogy meghallják a motoros fűrész hangját. Sivítoznak majd a cinkék, rigók, mikor fészkeik a fákkal együtt leomolnak. A mókus meg... (most állj meg)

Ez van. Ez lesz. Parkoló, fényes dzsipeknek.

Van három hatalmas fenyő a telek szélén. Harmincméteres, egészséges, sudár fák, a PMK-tól is, de még a 11-es útról látszanak. Elgondoltam, hogy őket viszont megmentem.

Elgondoltam, hogy hivatkozok emberi, környezetvédelmi, városi indokokra, hogy legalább ők tovább élhessenek. Erre nincs jogalapom, hiszen már nem az enyém a terület. Emberi alapom van.
A három fa a telekhatár közelében áll, és valóban elfoglalnak tízautónyi helyet a majdani betonplaccon, de milyen csodálatos lenne, ha nekik megkegyelmezne az Eljáró Hivatal, és ők hárman tovább élhetnének a parkoló szélén, az ittélők és a turisták gyönyörűségére.
Legalább negyven éve adják az oxigént. Szépek. Egészségesek. Élnek. Elgondoltam, hogy ez szempont lehet.

Márciusban – későn, későn, a gyász első fázisából későn ocsúdva -  kezdtem el fűhöz-fához szaladgálni, hogy mit lehet tenni a parányi pagonyért, a három fáért.
Írtam egy szívhez szóló levelet Kedves Befolyásos Ismerősömnek, amit ő, ügyemben eljárva, nagyban segítve, továbbított a projecten dolgozó Tervező Mérnöknek és Kertésznőnek. Ezt a választ kaptam:
A törvények szerint szükség van a telek teljes területére a parkolóhoz, mindazonáltal figyelembe véve az ön kérését, az egyik fát, amelyik legközelebb esik a telekhatárhoz, nem vágjuk ki. A kivágott fákat pedig – az előírásoknak megfelelően – facsemetékkel fogjuk pótolni.”
Egyharmados győzelem! (Amit gyanítom, Kedves Befolyásos Ismerősnek köszönhetek. Ha tényleg nem vágják ki véletlenül azt az egy szerencsés dánielt.)
A facsemeték tíz-húsz év múlva lesznek értékelhető fák, ha megérik. Miért kell lemészárolni, azt ami már nagy fa, ami nem csemete, ami régóta itt él? Hiszen ez az ő élettere is, neki is joga van hozzá, nem?
(a fáimról valahogy mindig az indián őslakosok zárt, fájdalmas, büszke arca jut eszembe)

Nem hiszem, hanem tudom, hogy ezek a fák – de nemcsak ezek, az összes fa – szimbiózisban élnek egymással. Ha testvéreiket kivágják, félő, hogy az egy megkegyelmezettnek is elsorvad az élete.
Hajnalonta a két halálraítélt fenyő és a halálra ítélt kert halk sírására ébredek. Ezért elhatároztam, hogy továbbmegyek, immár nem kapcsolati, hanem állampolgári utakon, mert mindent meg kell tennem értük, amit csak tudok. Annyira mélyen érint  a létük, hogy nem állhattam meg az első – egyharmad győzelemről értesítő – hivatalos levélre.  Mindháromért síkra szálltam.
Na, eljött az idő, hogy a barátaimtól kérjek tanácsot! 

Malacka szerint, igen, menjek bátran tovább. Bagoly megkérdezte, hogy miért pont ezért a két fáért picsogok, miért nem a világ összes, értelmetlenül kivágott fáiért. (Azért Bagoly, mert ezekhez rengeteg közöm van. Ismerem őket. Minden rezdülésüket. Egyébként a világ többi fáiért is szoktam picsogni.) Kis szerint semmit nem lehet tenni a hivatal packázásaival, örüljek az egyharmadnak. Tigris azt javasolta keressem fel személyesen a hivatalos levél íróit, a Kertésznőt, a Tervező Mérnököt, valamint a Gimnázium Illetékesét.

Nyuszi sem kecsegtetett semmi jóval, de megadta az egyik ismerőse – vagy üzletfele – telefonszámát, Kangáét, aki helyi tervezőmérnök, és aki talán tud szakmailag segíteni. Fel is hívtam Kangát.

Kanga csodálatos, türelmesen végighallgatta történetem, és rögtön mondta, hogy kit, hol, hogyan kell megkeresnem, mire hivatkozva. Habár ő sem mondta, hogy ez sikerülni fog, de beleállt a sztoriba, Húsvét után folytatja velem. Mindent megtesz amit tud, segít.

A procedúra során feltűnt egy érdekes dolog, de nem kezdtem belőle gender-elméletet gyártani: a férfiak, akiktől tanácsot kértem – Bagoly, Nyuszi, Kis –, habár együtt éreztek velem és sajnálkoztak, mind lehűtöttek. Azt mondták ez értelmetlen küzdelem, adjam fel.
Viszont a nők – Kedves Befolyásos Ismerős, Malacka, Tigris, Kanga – további ötleteket mondtak, és azt javasolták ne adjam fel.

Bagoly  - aki viszont imádja másra tukmálni kacifántos és fárasztó gender-elméleteit -, szóval Bagoly  szerint ez azért van, mert a férfiak reálisak és tisztában vannak a Hivatali Utak reménytelenségével, a nők viszont álomvilágban élnek és azt képzelik, a sírdogálás bármit is számít.

(Lásd Bagoly, én is tudom, hogy a sírdogálás smafu a biznisz mindenható világában. Csak ha fáj valami, akkor nekem jönnek a könnyek. Barátom, én tudok gyászolni, vannak könnyeim, amiket nem titkolok, nem szégyellek. Hogy úgy mondjam, teljesen megélem a dolgokat.)

Ez a három fa egymáshoz és a telekhatárhoz közel van, s valóban elfoglalnak legalább tízautónyi helyet a térben. De hogy a búbánatos kurva életbe lehet tíz autónyi parkolóhely fontosabb, mint három egészséges, gyönyörű, hatalmas fenyőfa a város közepén?

Nagy öröm, hogy legalább az egyiknek megkegyelmeznek. De azért jövő héten nekiindulok a Hivataloknak, Döntéshozóknak – semmiképpen nem a fenti, trágár stílusommal, hanem szépen, szelíden -, és megkérdem mit lehet tenni a másik kettőért is.  
Majd megírom mi van. 

És ha valaki tud, segítsen. 

a_harom_fenyofak.jpg

 Ők azok.

A kezdőképen a szóban forgó kert látható, egy buli utáni, májusi reggelen.  

  

A bejegyzés trackback címe:

https://lassabbanbaby.blog.hu/api/trackback/id/tr8513797486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

the angel 2018.04.01. 09:05:08

Szia, veled vagyok! Levegő munkacsoportnál már próbálkoztál?

the angel 2018.04.01. 09:06:15

Levegő munkacsoport?

David Bowman 2018.04.01. 20:28:20

Nálunk is úgy kezdték az eurokonform parkolót, hogy kivágták a száz éves fákat, aminek az árnyékában lehetett hagyni a kocsit. Ez egy ilyen világ.

David Bowman 2018.04.01. 20:33:15

Szentendre rég halott hely.

2018.04.02. 11:46:13

/irónia/ A fákkal csak a gond van: lehullik a levelük: azt takarítani kell, ledőlhet: akkor meg az önkormányzatot perelik be. A beton jó, kockázatmentes./irónia OFF/
Lolának meg az elengedést kell gyakorolni, felesleges és fájdalmas az énhatárokat akkorára tágitani, hogy az eladott telek ügyébe beleszóljon. Az már nem TE vagy.

Knédli Man 2018.04.02. 22:22:12

Woody Harrelsont Szentendrére!

Lola Welbach 2018.04.03. 21:03:29

@the angel: Köszönöm az ötletet, ha kell őket is megkeresem. Köszi Angel!

Lola Welbach 2018.04.03. 21:17:50

@Passiflora Incarnata: Igen, igen ezt el kell engedni, ámde csak akkor, amikor már mindent megtettem. Ha valami ennyire fontos és fáj, akkor vagy lépj ki belőle, vagy tegyél valamit, hogy megváltozzon. És aztán minden esetben engedd el. Most az van, hogy teszek még - csekély lehetőségeimmel - , hogy megváltozzon. És amikor már mindent megtettem, akkor elengedem érzelmileg. (elkezdem. nekifutok) De nem tudok azzal tovább élni, hogy nem próbáltam meg mindent. És igen, tudom hogy lehet, hogy az lesz a vége, hogy mindhárom fa belehal. Köszi! :)

Lola Welbach 2018.04.03. 21:20:14

@Knédli Man: :D mindenképpen ilyen seriff kell! Mínusz rák.

Lola Welbach 2018.04.03. 21:31:11

@David Bowman: Eukonform parkoló: ááááááá broafffffffff. Mészárlás. :( Másrészt: ennek a világnak része vagyok én is, csakúgy mint a favágók, a hivatalok, a hivatalnokok, a jogszabályok, és a fák, és ezért tovább próbálkozom. A fák nem tudnak magukért érvelni, csak én értük. Hát nem adom fel. Akkor sem, ha szinte biztos a kudarc. :)

Knédli Man 2018.07.17. 22:10:35

Tavaly bírtam én ezt a blogot, bevallom. Sőt. Tán még oda is voltam érte. Pont jókor volt jó helyen.
Klassz sorok, fűszeres, néha fanyar, néha émelygő visszapattanó labdák, pironkodva törölt kommentek. Élt. Kár érte.
...valamék nap láttam a fákat. Még éltek. Ez jó.