Amikor koraősszel a Hospice Ház előterében bogarásztam az adományozók tábláit tudtam, hogy végre már meg kell írnom a Kulka-ódám.
Akkor még nem volt Forbes címlapon, még nem beszélt a betegségéről, még nem jött ki az X film, de akkor csordult ki a Kulka rajongásom, s éreztem, hogy ezzel fogom újraéleszteni a blogot.
Szomszédokbeli dokinak is láttam gyerekkoromban, és már akkor érzékeltem, hogy ez egy jó csávó (színész), de igazából először a korszakalkotó kaposvári Csárdáskirálynőben döbbentett meg.
Immár fiatal nő voltam. Kulkából tüzes szerelem, virtus, hanyag, arisztokratikus-dzsentroid elengedettség áradt, és a férfifájdalom ezer hangját pengette ifjú szívem húrjain.
Jááájj, a szeme ahogy énekelte a szintén szenzációs Sáfár Mónikának az Emlékszel még-et! Az az erotika, ami akkor izzott a színpadon, holott öt méterre álltak egymástól…
(itt van, végre megnézhető, káprázatos)
Jaj, milyen volt, emlékszem még. Akkor láttam először férfin, milyen kín nem vállalnia valakit, habár szíve szerint azt tenné. Te rongyos élet. (Edmond társadalmi osztálya, de főként anyja előtt nem vállalja fel sanzonett szerelmét.) Néztem mindenben, szívszédítő Oberon volt a (szintén korszakalkotó) hintás Szentivánéjiben, aztán rászoktam a Nemzetire. Richárd elöreüget botjával. Dorn doktor felnevet. Énfelőlem ez az ember bármit mondhatott bármiben, bárhol, nézni akartam. Mert szép, meg igaz. Meg a szeme.
Később megörültem hogy Katonás lett, így már miatta is mentem oda, jó hogy elérhető volt lénye (vagyis látható volt másik színpadon, élőben), a savoir vivre, ami árad belőle. Akkortájt vállalta fel hogy meleg, ugyanolyan könnyed, természetes eleganciával, ahogy addig mindent csinált. Na, erre még jobban megszerettem.
- Látod kislányom, ő Kulka János, fontos, szabad embere hazánknak, korunk egyik legnagyobb színésze – mondtam a gyereknek, mikor láttuk az 56-os filmben.
Egyszer, tán két percig, egy bankautomatánál találkoztunk. Természetesen nem léptem oda hozzá, nem rajongtam, sőt úgy tettem, mintha nem tudnám ki ő, most mit habogjak hülyén, mit zargassam. Vékony volt, borostás, hanyag inget, farmer viselt, szeme morcosan villant. Ember volt, nem sztár.
Kulka énekel. Kulka menekültet fogad be pár hétre pompás lakába. Kulka főz. Kulka szeret élni.
Aztán még láttam a Faustban is, hálaistennek.
És pont nem tudtam megnézni a Godot-ban, mert azt hittem van még időm. (Az a baj, hogy azt hiszed van időd – mondja a Facebook-on is szarrá idézett Buddha bon mot. Nincs időd, csak mostod van. Jó, ezt most hagyjuk.)
Beteg lett. Jaj, csak nem hal meg. János gyógyulj.
Túlélte, és két évvel agyvérzése után botladozó nyelvvel, kevés szóval interjúkat adott megint, vállalva azt, amiben van, a jelenét, a veszteségeit, a tapasztalásait, azt, aki ő most. Aki nem az Ezer éve magyar sztár-karcsúsított inges-sportkocsis-budai villás-Mágenheim dokis-művészszínházas ikon-meleg idol János, hanem akit megtört az afázia, aki beszélni lassan, máshogy tudó, igaz, szabad, megvilágosodott, tudatos ember. V.ö. Ferenczy Béni.
Ferenczy Béni szobrász volt, féloldala bénult le az agyvérzéstől, és onnan kezdte újra. Kulka János színész, a beszéd nem csupán emberi alapkészsége, de munkaeszköze is. Innen indult restrattal, csakúgy, mint bal kezével a csodás Ferenczy Benjámin.
És eljött az idei ősz, mikor a Hospice Ház előterében látom, hogy Kulka János kiemelt támogató, ott a réztáblája, mert ezért is tett, valamikor a kétezertizes évek elején adott, amit tudott. A Hospice Ház egyébként is megrendítő és szakrális hely – de ne félj tőle, mert csodás! –, megláttam Kulka nevét a támogatók közt, s tudtam, hogy nem lehet tovább halogatni, meg kell őt írni.
Rendkívüli veszteség, hogy nem lép többet színpadra. Ezt fel kellett fognom, el kellett gyászolnom. Igazából még most sem hiszem el...
(félre: Maga rég nem lesz a világon, mikor én még mindig imádom!)
ÉS Grecsó. (Akit nem - mégoly vázlatosan sem, mint Kulkánál- életműve, csak betegsége, s arról való kommunikációja kontextusában vizsgálok itt, most.) Aki nyáron írt egy rövid, megrázó cikket az Élet és Irodalomba Kulkáról (és saját magáról), s aki most, a karácsonyi duplaszámban, szintén betegsége kapcsán, rálépett a nem novellán és tárcán keresztül megfogalmazó, hanem interjú által szóról-szóra kimondó, megdöbbentően primer, őszinte útra. Amelynek torokszorító keresetlensége, elfogulatlansága, egyszerűsége (bassza meg a sors), Kulka mellé helyezte őt.
Őszintén a rákról, cserbenhagyó testről, fájdalomról, félelemről, halálról, most, itt???
Erejük teljében lévő deli férfiak, akikre lecsapott a betegség, s erről nem hallgatnak, nem elviselkedik, nem hazudoznak, hanem vállalják?
Igen.
Leborulok Grecsó és Kulka nagysága előtt. Mert ez kell ennek a tépázott tollú, szomorú kis országnak, az én hazámnak. A nehéz utak, sorsok, ilyen könnyeden elegáns vállalása. Vegyétek meg a karácsonyi Élet és Irodalmat, olvassátok el a Grecsó interjút, és éljetek át ti is katarzist!
Ne dőljetek be annak az ostoba propagandának, hogy aki ÉS-t olvas az liberális söpredék, az mecsetet akar a Nagykörútra, mert nem akar (én nem), annak nem fáj Trianon, mert de, fáj (nekem fáj), és a többi faszság.
Viszont ezen félelmekkel és fájdalmakkal pro momentán semmire nem megyünk. (jövőre se. utána se)
Legyünk jelen. Új őszinteség. Vállalni azt, ami van. Mégha vesztettünk is képességeket, énképet, hitet, túl kemón és sugárterápián, az intenzívről kibotorkálva.
Ez kell, így kell beszélnünk magunkról, így kell beszélnünk egymással, ilyen egyszerűen, ahogy ezek csinálják. Így, így – írnám végezetül, ha nem viszolyognék annyira ettől a divatba jött fordulattól. Na, nézzé oda, már nem is utálom annyira.
Ahogy egymással bánunk, az a Hazánk.
(Schramkó Péter)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bekejudit 2018.12.26. 13:03:55
dr. mesterséges színezék 2018.12.26. 19:05:23
bekejudit 2018.12.26. 19:07:53
jolankovacs 2018.12.26. 20:04:19
Törpvadász 2018.12.27. 00:26:15
Rébusz 2018.12.27. 11:55:22
Szaracén 2018.12.27. 12:06:14
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.12.27. 12:33:06
Lola Welbach 2018.12.27. 12:37:17
Gamma Leonis · http://gombamania.blogspot.com 2018.12.27. 13:22:43
TimurLink 2018.12.27. 15:31:25
maxval bircaman szeredőci anyabaszó 2018.12.27. 16:43:36
maxval bircaman szeredőci anyabaszó 2018.12.27. 16:44:40
élhetetlen 2018.12.27. 18:01:03
bekejudit 2018.12.27. 19:13:59
élhetetlen 2018.12.27. 22:14:04
bekejudit 2018.12.27. 22:29:57
élhetetlen 2018.12.27. 23:26:21
bekejudit 2018.12.27. 23:39:03
élhetetlen 2018.12.28. 00:46:44
bekejudit 2018.12.28. 00:54:00
élhetetlen 2018.12.28. 01:19:37
Kulics 2018.12.28. 08:41:39
Mert azt bizonyítja, hogy nincs empátiád a szenvedéssel kapcsolatban.
Kár volt megszólalnod.
A posztért meg riszpekt Lolának.
bekejudit 2018.12.28. 08:54:49
.és nem hiszem, hogy a baleseted miatt lettél közmunkás...ennék sokkal összetettebb okai lehetnek sajnos
bekejudit 2018.12.28. 08:56:56
élhetetlen 2018.12.28. 18:51:59
bekejudit 2018.12.28. 19:02:31
élhetetlen 2018.12.28. 19:45:20
bekejudit 2018.12.28. 19:54:31
élhetetlen 2018.12.28. 20:18:44
bekejudit 2018.12.28. 20:21:26
élhetetlen 2018.12.28. 20:30:48
bekejudit 2018.12.28. 20:35:26
élhetetlen 2018.12.28. 20:50:48
bekejudit 2018.12.28. 20:52:59
élhetetlen 2018.12.28. 21:07:01
bekejudit 2018.12.28. 21:13:08
élhetetlen 2018.12.29. 00:32:31
bekejudit 2018.12.29. 00:40:07
élhetetlen 2018.12.29. 00:49:58
Knédli Man 2018.12.29. 22:53:37
Indulatos Vulgáréknak meg: www.youtube.com/watch?v=imfqiJHsaLc&list=RDMNKAt8_LcF8&index=12
AveCaesarVavan 2018.12.31. 21:23:30