Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Lassabban baby!
Kicsit lassabban csináld, kérlek. Most jó.

Hát lehet ezt a gyereket nem szeretni?

Hát lehet ezt a gyereket nem szeretni?

Anyu, nézd mennyire fázom!

2019. 02. 10. Lola Welbach

 

sari_es_en_kozelrol.jpg

- Nem szeretem az apámat. Ez a mondatom tízezer dolláromba került - mondja Richard Gere a Micsoda nőben, mikor a pszichoterápiájáról mesél Julia Robertsnek.

Sok barátomért, ismerősömért sír a szívem. Negyvenesek, kora ötvenesek, akik zordan, keserűen, pengeszájjal járják a világot. A testük többé-kevésbé egészséges. Még egy darabig. Nem tudni, kiben ketyeg rák, infarktus, agyvérzés, öngyilkosságba forduló depresszió.

Az egyik húsz kiló túlsúlyt hurcol, mert belső világa az evésben talál enyhülést.
A másik alkoholban.
Van, aki alkoholba és láncdohányzásba fojtja magát.
Van, aki zabál, vedel és disznómód cigizik.
Van szektás is, ő nem komor csak sanyargatja és bűnösnek képzeli magát.
Van, amelyik márkamániás és a tárgyak megszerzése körül forog az élete.
Van, aki gyűlöli a nőket.
Van, aki retteg a férfiak közelségétől, az intimitástól.
Van, amelyik jószándékú, intelligens, de kéthavonta rájön a hoppáré, tör-zúz, eljár a keze, odaüt párat feleségére.
Van, amelyik mindenkivel lefekszik, aki szembejön.
Van hazugságbeteg, aki piszlicsáré és nagy dolgokban is mindenkit átver, de főként nőknek lebegtet reményteljes viszonyokat társkereső oldalakon.
Van nárcisztikus, aki körül légüres tér van, mert már mindenkit kiirtott a manipulációival.   
És van, aki válaszul veszteségeire lehegesztette ajtaját, bent kuksol, motoszkál egyedül, érzelmi autistává tompult, jobb ez így, mondja.
Mindegyik titkolja örökösen jelenlévő nyugtalanságát, csalódottságát, hogy ennyi? Ennyi az élet? De hiszen mindjárt vége! Mindről ordít, messziről szirénázik fájdalma.

Mindben van egy előre menekülő, baját fedő dinamika, mert igazából tudja, hogy ez így nem oké, de ezt a szembesülést, ezt a másnap reggel, rögtön ébredés után derengő halvány beszűrődést újabb önsorsrontással fedi. Tegnap megint elbasztam, ma más ember leszek, de ez a bizonyosság már az első kávé közben köddé foszlik, és minden megy tovább, ahogy eddig. És holnap megint. És megint.
(ezt onnan tudom, hogy magam is jártam ebben a cipőben.hajaj)

Azért nem tudja holnap nem ismételni a tegnapi elcseszést, mert nem jó helyen keresi a megoldást. Mert nem ugrik nagy levegővel a fájdalom epicentrumába, inkább finoman a felszínen kotorgat. Epicentrumba beleállni fájdalmas, égési sebekre, robbanásokra lehet számítani.

 Mi az epicentrum?
Az, hogy ezen defektek mögött – úgy látom - mindig sír egy gyerek, akit nem szerettek, akinek nem örültek, akit nem fogadtak el. Nem szíjjal verésre, szexuális abúzusra kell gondolni, arról ne most essék szó.
Mire kell gondolni? Rideg szülőre. Semmi extra. Csak valahogy fázol mellette, már csecsemőként. (Ha anya jól van, minden jól van. Ha anya nincs jól, borul a világ, ezt már a hasában érzed.)

A rideg szülőtől megkapja ugyan a gyerek a Maslow piramis alsó rétegét, van vacsora, tiszta ruha, kötelességből ajándék is a fa alatt, torta is van augusztus huszadikán, de mindent átsző – innen látom –, s mindent idézőjelbe tesz egy Univerzális Bizonytalanság. Azt illetően, hogy te szerethető vagy. Nem biztos, hogy az vagy. (kicsim)
Teher vagy, mert nem vagy elég jó gyerek, s ez az érzésed 6-10 éves korodra kristályossá merevedik. Hogy valami nem oké veled, nem vagy olyan, mint amilyennek lenned kéne. Nem vagy elég szép. Elég okos. Tehetséges. (Otthon lenni kínos, szomorú, a vasárnap délután meg kimondottan iszonyatos. Tegnap este jó vendégség volt, de elmentek a rokonok, elmentek a vidám, jobbsorsú unokatesók. Itt akkor van bármilyen beszélgetés, ha vendégek jönnek. Egyébként nincs. És most megint vasárnap van, sötét, hideg februári koraeste, az egyik beivott, a másik ordít, holnap témazáró, semmit nem tudsz az anyagból, egyedül vagy, magad vagy, magad.)
Rideg szülős gyerekkoromra megrendülve reflektált egy (nem sérült) barátom, hogy ő ennek tükrében látja, milyen szerető közegben nőtt fel, neki milyen jó dolga volt.  
Ne titkold, de ne terheld másra – ezt azóta tudom, mióta nem road show-zok az Én Keserves Gyerekkorommal, hanem böcsülettel lejártam terápián. Más példával élve: aki nem volt hernyón, nem tudja milyen lejönni a cuccról, nincs vele dolga, hagyd el, hogy örökösen erről beszélsz, magadnak kell elvinned a katarzist, bírd el egyedül, ne hirdesd, ne ez legyen alfád-omegád. (úgyis az, persze, de csitt)

Hej, de kerülgetem a lényeget. Na, most.
Egy: Ha anyád nem szeretett, soha, senki nem fog anyád helyett szeretni. Nem dolga. Akkor leszel úgy szeretve, ha anyaképed elengeded, és szereted magad, nagylelkűn, forrón, minden kis hitványságod pontosan látva, s mosolyteli önszemlélésed áthatja egy mindent megengedő derű, ami a defekted is érti, és pontosan tudja, hogy nem az lényeged. Vagyis légy a saját anyád. (aztakurvaéletbe!)
Kettő: Ha anyád nem szeretett, őt sem szerették. Felnőtt vagy, lásd meg azt a nőt, akit szintén nem szerettek, aki anyaként vergődött, holott szeretetért síró gyerek volt. Áldozatok áldozatai vagyunk.
Három: Ezt a kínkeserves szembenézést neked kell elvégezned, neked kell megállítanod a szeretetlenség átkát, különben vége a világnak. Halálkomolyan.
Négy: Ez folyamatos munka magadon, soha nem lesz letudva, ezt minden egyes k. nap így vagy úgy, de kezelned kell. Mint a fogmosást, reggeli fekvőtámaszt, mosogatást stb.
Öt: De utána jó – mint a fogmosás, fekvőtámasz stb. után.

 Orbán Viktort verte az apja. És nem úgy tűnik, hogy ezt feldolgozta volna. Mégis, mit várunk?

A Richard Gere játszotta milliomos a terápia előtt sem szerette az apját, csak nem vallotta be magának. Az került neki sok pénzbe, de főleg sok belső munkába, hogy szembenézzen ezen érzésével.

A képen a kislány furán kapaszkodik a drótba, arca bocsánatkérő, mögötte a Balaton, ez egy nyaralás. Mégsem boldog a gyerek, egész lénye egy kis kupac bocsánatkérés. Anyja mellette ül, nemhogy nem öleli, de nem is ér hozzá. Arca sértett, bántott, ő se boldog. Nem ér a gyerekhez. De jó a cipője. Meg színben vannak tartva mindketten. Mögöttük rózsák, nagyon hátul tó. Nyár.

Tíz évembe került, hogy nem jön ki a könnyem, látva ezt a bocsánatkérő kislányt, aki akkor voltam. Lehet ezt a gyereket nem szeretni? Lehet. Immár meg van engedve. Semmi probléma, majd ő szereti enmagát, úgy ahogy van. Azt is szereti, ahogy a drótot fogja furán. Meg arcán azt a koravén kifejezést! Is! Az EGÉSZ KISLÁNYT.

Miközben írom a posztot, rakok a kályhába, nézem a tüzet. Anyám - Sári- hamvait tizenkét éve egy tóba szórtuk, ahogy kérte. Pengével nyitottam a lehegesztett urnát, ott volt benne teste maradéka, fehér meg szürke por és hamu, isa. Ez volt ő, ez vagyok én, te is, nem is olyan sokára. Ennek fényében. Isa. 

Ja. A gyerekeimnek pompás vasárnapokat csinálok, direkt. Először is a reggelinél megbeszéljük a hétvége kimúlásának fájdalmát meg egyéb dolgokat, bármit. Aztán rendelésükre finom ebédet főzök. Közben együtt tanulunk, teázunk – teáskanna, a kályhában tűz, kedves fények a lakásban, szombati takarításom frissessége szana-szerte -, ebéd, na még egy kis Luxemburgi Zsigmond, kis Toldi, biosz, német. Koraeste egy jó film együtt, ma legyen a Kapj el, ha tudsz. Bármit kérdezhetsz, bármit mondhatsz, itt vagyok.
Be vagy pakolva, meg vagy fürödve, aludj jól, szeretlek.
Ha anya/apa jól van, minden jól van. Ha anya/apa nincs jól, borul a rendszer.
Magamért már nem sír a szívem. Én már botladozva, naponta hibázva, de lábra álltam. Fotón azt látni, hogy hozzáérek gyerekeimhez, ölelem őket.

Tudod mi tesz többek között boldoggá? Kilesni - HÉV-en, utcán, bárhol - hogy szülő szereti a gyereket. Beszélgetnek, figyeli a gyereket, az mesél, nevetnek, fejét simítja. Már ahogy nézem, termelődik bennem is a szerotonin.

Hogy is volt?
Hát, én úgy másztam ki a magam poklából – húsz körömmel, évekig kapargatva gödröm agyagos, síkos falát, lentről sírva, kiabálva -, hogy nagyon ki akartam jönni, hogy pszichoterápiára jártam, őszinte voltam a barátaimmal, akik mind segítettek (egészségesek, defektesek egyaránt), és sorsfordító spirituális élményeket kaptam miközben a tudatos jelenlétre törekedtem.
De mindenkinek saját útja van felfelé, sajátos kombinációval. Szerencsére még nem tízezer dollár itt, Magyarországon.
Van-e szándék, csak ez a kérdés.
Rajta hát.
Most.

 

Segítség a talpraálláshoz, ezekkel például érdemes kezdeni:

Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei

Susan Forward: Mérgező szülők

A bejegyzés trackback címe:

https://lassabbanbaby.blog.hu/api/trackback/id/tr3614617776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

El Amante 2019.02.11. 15:02:46

Van egy majdnem ugyanilyen képem anyámról és rólam, ugyanígy a Balatonnál készült. Ugyanez a póz, ő is én is. Másfél év terápia kellett hozzá, hogy kiderüljön, anyám nárcisztikus világában sosem lehettem és sosem lehetek elég jó. De ma már tudom, az ő világán kívül értékes, szerethető ember vagyok. Ma már nevetek a bosszú-szavain, amikkel próbál megfosztani az önbizalmamtól, reális önértékelésemtől. De nehéz és keserves volt idáig eljutni.

Kelemanus 2019.02.11. 16:34:18

Gyerekkoromban volt a sulinkban ket kislany. Testverek.
Eltanulok, pedans , jokislanyok.
Mindenki sajnalta oket mert az apukajuk felakasztotta magat.
Anyuka szmk tag, sebbel-lobbal mindenben ottvolt.
Engem a hideg razott ki tole ha csak meglattam is.
A lanyok felnottek. Megtudtuk anyici verte oket ha 4-est hoztak haza a sulibol vagy kicsit is elevenek voltak.
Ma annyit latogatjak anyucit 400 km-ről amennyit feltetlen illik.
Unokakat evente 4 napot latja szigoruan felugyelet mellett, nem hagyjak nala egy fel orara sem.
Es van aki sajnalja anyucit a halatlan lanyok miatt.
Jellemzően hasonszőrűek.
Örülök hogy nem oda születtem.

gombakomba 2019.02.11. 23:52:53

Jol csinalod :)
Anyamnak sikerult, neked is fog :) meg lehet torni a lancot. Mindig fogsz tole szenvedni, a kisgyerekkor tortenesei orokre beegnek, de meg lehet torni. Nem kell tovabbadni.
Nem tudom, a gyerekeid tudjak-e mit eltel at. En azt gondolom, jobb, ha tudjak, persze mindig csak annyit, amennyi eletkoruk alapjan befogadhato. Hogy tudjak ertekelni azt, ami nekik van, es ne felejtsek el akkor sem, amikor sajat gyerekuk lesz.

Lola Welbach 2019.02.12. 15:37:32

Direkt gonoszkodó trollokat kihajítom a vérbe. Csak hogy világos legyen a stájsz.

Lola Welbach 2019.02.12. 15:38:21

@Adj egy puszit a Gizi néninek:
Gizi néni, puszika az ötletért! Igen, ez nagyon fontos, mert óvatlan és sérült embernek egyenes útja vezet pl. szcientológusok és más bűnözők tárt karjaiba.

munkysz 2019.02.12. 15:45:48

Ez az írás nálam nagyon betalált. Kb. 8-10 éve kezdett el foglalkoztatni ez a kérdés, mi bajom az anyámmal és kb. úgy 4-5 éve tudom, hogy nem szeretem, mert nem szeretett soha. Ettől még nem lettem lelki sérült, feldolgoztam, elfogadtam. Erre most ősszel 3 hónap alatt hagyott itt az ímádott édesapám :-( Most nekem kell arról az emberről gondoskodnom, aki érzelmileg semmilyen formában nem áll közel hozzám. 86 éves és demens...... Ami segít, hogy tényleg nem kötődöm hozzá, viszont az első pillanatban apám halála után félelmetes gyűlölet érzés volt bennem az ő írányába. Igazságtalannak tartottam a sorstól, hogy akit szerettem és imádtam elment, és a másik maradt itt..... Pszihológus segítségét kellet kértem azonnal. Az érzelmeimet sikerült kontrolálnom, teszem a kötelességem, mert ennyit ő is megérdemel, de nem szeretetből teszem :-(

Lola Welbach 2019.02.12. 16:01:05

@munkysz: Nagyszerű hogy ilyen tudatosan látod magad, és ilyen őszinte vagy magadhoz is, máshoz is. Az ilyen hozzáállás állítja meg az Átkot! :) Köszi

Lola Welbach 2019.02.13. 09:45:04

@El Amante: de eljutottál! Ennek sztem mindennap lehet örülni. :)

Annula Várszegi 2019.02.13. 14:26:45

Nagyon jó íras gratulalok. Őszinte és erős hangnem. Sokszor fajdalmas az önismereti munka. Remélem megéri minden esetben. De azt hiszem, biztosan.

Knédli Man 2019.02.13. 22:06:18

Hát biza én nem várom meg, hogy valamék gyerekem könnyek között írjon ilyen sorokat. Inkább ölelkezünk, nagyon nem önmegvalósítunk, mesét olvasunk, még a 13 éves 41-es lábú nagyfiamnak is Pom Pomot tájszólással, meg Varró Danit Mácsaiasan, jó zenéket hallgatunk. Pl. ezt, ami most is szólt (www.youtube.com/watch?v=cuj__JnGWLg), miközben olvastam azokat a sorokat, amiket nem lenne jó, ha majd a felnőtt csemetéim írnának le miután végigjárták a coach-aki-ugye-nem-doktor kategóriába sorolható műszaki szakemberszökevények maslow piramisát. Szoktunk orrszkanderezni, az meg mindenképp terápia ahhoz, hogy ne legyünk messze egymástól azokon a ritka képeken, amit valaki más fotóz rólunk. ...és igen, valószínűleg kellett egy törés (hogy a fene vigye el ezt a népbetegséget is, oximoron, bocs') abban, hogy átértékelődjék az apa-gyerek kapcsolat. Amúgy meg szimplán lüke az az ember, aki nem akar minél tovább gyerek maradni...és ezt a legkönnyebb pont a gyerekek között.

Lola Welbach 2019.02.16. 17:32:40

@Annula Várszegi: Köszönöm Annula! Az önismereti munka mindig, minden esetben megéri, ez éri meg a legjobban, legeslegjobban. :) Gnoti se auton!