Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Lassabban baby!
Kicsit lassabban csináld, kérlek. Most jó.

Az icipici Kukorelly, meg a nagy

Az icipici Kukorelly, meg a nagy

2019. 04. 25. Lola Welbach

kukorelly_6.jpg

Kukorelly Endrével is mindig történik valami. (amellett, hogy ír, publikál, nyilatkozik)
A bulvársajtó olvasói tisztában vannak azzal, hogy képviselő volt, hogy szakítottak a híres színésznővel, hogy fejbe somták – hátulról! – egy tokaji kocsmában, hogy a Kossuth téren leláncolta magát.
A blikkzabálók viszont aligha olvassák könyveit, s így sajnos nem tudják, hogy Kukorelly Endre valóban egy leláncolt Prométheusz, aki tüzet lopott nekünk, úri jókedvében.

Az égből lehozott tűz alatt értem a pozitivitását, svungját, életszeretetét, szája sarkában mindig ott bujkáló ironikus félmosolyát, s főleg a magával és velünk szembeni kíméletlen őszinteségét. (Vagyis a könyveit. Kezdőknek mondjuk az Országházi divatokat.)
Lendületes személyiség, könnyed, nem modoros, nincs benne arrogancia. Állítása szerint azt kifocizza magából. Bosszantó, hogy tizet simán letagadhat, pedig április 26-án, pénteken tölti be a 68-at. Nem bácsi.

Vannak mániái, amiket – bármiről is kérdezik - ceterum censeo-ként mindig begyömöszöl a neki rendelt interjúidőbe, s lefogadom, ha száz év múlva egy ifjú elhalad majd sírja mellett (mhűvészparcella), akkor lebegő rémalakként inte felé, s neki is el fogja sorolni.
Úgymint: mindenki írjon naplót, egyáltalán, mindenki írjon, az irodalmat a kortársaktól visszafelé kell tanítani, Arany János a legnagyobb költő, a foci leképzi férfiközpontú világunk működését, a nők erősebbek, a hatalom a legaddiktívabb drog, életed alapja legyen a József Attila-i nincs alku,* elviselhetetlen a magyar panaszkultúra, nevetséges és alaptalan a turáni átok, a megbűnhődte már e nép ügy roncsoló. Mindegyikben igaza van!

Vigyáz magára, de abban sem feszül. Mértékkel eszik, nem cigizik, ha megiszik tíz fröccsöt egy nyáron már sokat mondtam, testét edzi, lelke edzve van (az írás hozadéka), és persze híres csajozó, amit szintén megír. (mindent megír) Itt van a Kukukukukurelly! – kodácsolnak a bölcsészlányok Gerlóczy  Csemegepultosának naplójában. Pontos.

Ja, csajok. Egyszer valahol asztal körül ültünk, azt mondta (szó szerint idézem), hogy ej de rossz nektek nőknek, mert felettetek elmegy az idő. Olyan lekezelő és hímsovén volt, hogy a társaság minden nője leakadt. Ökölbe szorult a kezem, de senki, én sem tudtam válaszolni. Nem mertünk? Hogy jövünk mi ehhez? Pedig azt kellett volna visszapökni, hogy mert feletted nem megy el az idő, vén marabu? Milyen illúziót kergetsz magadról, Óhmester? A ki előtt letagadott éveket? Meg ha neked ennyi egy másik ember, aki történetesen nő, akkor meg is érdemled, hogy ennyit láss belőle.  (Annyira dühös voltam rá, hogy két évig kerültem vele a szemkontaktust.)
Erős benne ez a What's new Pussycat-féle sompolygás, cserkészés. Hát igen.
Ugorjunk.
Ezer éve tanít írást, éspedig csodálatosan! Ő a kreatív írásoktatás Piton professzora.
Kíméletlenül irtja tanítványai szövegéből a tetszelgést, a közhelyeket és ősi ellenségét, a negédet.
Hát ezt nem mindenki bírja. Láttam már órájáról sírva kirohanni kellemdús szépasszonyt, éltes ügyvédet, ernyedt magyarszakost, akik mind hozták a fiókszövegeiket buksisimogatásért. Megkapták a magukét. (me too)
Kukorelly Endre órájába bele kell állni, (szeretetteli) mészárlását ki kell bírni, mert ez az egyetlen útja szövegünk emelkedésének. Azonnal dicsér, ha valami jó. Lazán szórja a gyöngyöt – nincs olyan, hogy stílus! az irodalmat íráskor felejtsd el! de olvass kortársakat! ne hazudj! vesszőhiba! -, a tanítványok fájdalmasan felröffennek, de aki valóban fejlődik, amellé kiáll, őt támogatja, hirdeti. Bárki vihet hozzá szöveget. Aki jobban akar írni, menjen hozzá a Fúgába. Kollégának szólítja tanítványait.  

Egyszer olyan élvezetesen adta le a magyar irodalom történetét, hogy szájtátva hallgattuk, s megértettük a népi-urbánus vita lényegét. (Mit is jelent a katarzis szó szerint? Kik is voltak az Újhold költői? – vágott saját szavába. Csönd. Sunnyogva néztük a cipőnket. Azóta tudjuk.)   

Ha jártál hozzá valaha, akkor íráskor nem vagy egyedül: válladra ül egy icipici Kukorelly, aki gunyoros mosollyal húzza alá a szövegben a mórikálást, felhúzott szemöldökkel kérdez vissza magyarázkodásodra, és nem válogatja meg szavait. Ez a legjobb dolog, ami történhet íróval, mert így az ember nem hatódik meg a saját, (mondjuk ki) káprázatos művétől, hanem kialakul benne egyfajta kérlelhetetlen szigorúság irományával szemben. Az önmagunkra való rálátás képessége. (höhm)

2016. július 14-én este, a szekszárdi írótáborban kiszálltam egy kocsiból, a népes társaságból vele futottam össze először. Szomorú volt, soha előtte ilyen kedveszegettnek nem láttam. Sejtettem miért. Nem is köszöntem, csak kérdeztem.
Meghalt?
Bólintott. Még mindig hőség volt, habár gyors zápor után voltunk. A Heimann borház Ivánvölgyre néző teraszán szétszóródva, némán bámulták a tanárok (Tóth Krisztina, Péterfy, Cserna-Szabó, Kukorelly) és a hallgatók a nagyszabású naplementében felragyogó szivárványt. Akkor tudtuk meg, hogy meghalt Esterházy Péter.. 

Azt beszélik róla (én is), hogy kis dolgokban sóher. (itt volt egy kurva jó sztori erről, de töröltem, mert kiakadt, máhh) De ez teljesen mellékes, abszolút lényegtelen. Mármint hogy magánügyekben Harpagon.
Mert különben olyan váratlanul, arisztokratikusan nagyvonalú, hogy torkán akad a rozéfröccs az egyszeri szerkesztőnek, Magyar Időkön innen és túl. (ja, az már izé)
Kukorelly Endre hazafelé tart a télben, nem bírja nézni az aluljáróban fekvő hajléktalanokat, létrehoz egy alapítványt lakhatásukért. Interjúban magyarázza oktondi riportereknek, hogy azért Nyugodt szív alapítvány a neve, mert neki a saját nyugodt szíve a fontos, őt zavarja, hogy emberek alszanak az utcán. Nyilatkozik, posztol, nem fárad. Munkakeresésben is segít nekik.
Megint nem boldog, megint elege van, csoportot szervez egy cigányfalu fizikai, lelki, szellemi kiganajozására. Amit szintén végigcsinál.
Most meg a Kossuth és egyéb díjaknak nevezett kutyakomédia akasztja ki, ismét Széchenyizik egyet, újkori Baumgarten díjat alapít, kezdőtőkének kicsap az asztalra egy millát.

Egyéb művészek részvéttel sopánkodnak honunk romlásán, bámészkodva könyökölnek a torony ablakaiban, nézik, megint mit nyüzsög - hat, alkot, gyarapít – lent a Bandi.

Nem óg-móg, nem siránkozik. Katonatiszti családból jön, ludovikás lelki alkatú úrigyerek, a jófajtából. Nagyszabású életéhez bizonyos tekintetben állandóan szól a dzsessz. Isten éltesse!

 

 

*Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz, s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. - idézet József Attila: Ars poetica című verséből.

**És nagyszabású életünkhöz bizonyos tekintetben állandóan szól a dzsessz. - idézet Ottlik Géza: Iskola a határon című regényéből.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lassabbanbaby.blog.hu/api/trackback/id/tr9314785030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lola Welbach 2019.04.26. 10:51:26

Hinnye kómám, neked aztán érdemes kulturális utalásokkal teletűzdelt posztot írni kortárs íróról! :D

Lola Welbach 2019.04.27. 07:22:42

@aszfaltfiniser: így van, íróként elemezzék az esztéták, irodalmárok. De kérdésedet a férfii-emberi elemzés szempontjából sem látom relevánsnak: és? Mi van igen, mi van ha nem? Melyik válasz a megnyugtatóbb számodra? Gondold azt! :D
Valamint: igen, Tolsztoly! Meg Márkez! De nagy az Isten írókertje, s változatosság, tudjuk mit csinál.