Három hónapja munkanélküli vagyok, mert el kellett jönnöm a gyárból, nem bírtam azt a port amiben dolgozni kellett, kiskoromban asztmás voltam, de én szeretek dolgozni, meg leszázalékolni sem lehet ezzel a bajjal, mert csak harmincegy százalékos az egészségromlás, rajta van a papíron, de kell a pénz, most  a szomszédnak dolgozom, jól fizetett, de feketén, az meg úgy, nem az igazi, a mai világban úgy lenni, hogy nem fizetik utánam a tébét, mert hát beteg bármikor lehetek, és lenne belőle nagy baj, ha nem vizsgál meg az orvos, mert nincs fizetve, meg a nyugdíj is jó lehet még, bár az azé’ még odébb van, meg családom is van, meg három szakmám is, esztergályos, darus, meg heggesztő, és két helyre is beadtam a papírokat, és ahová előbb behívtak oda mentem, ezt lett a főkefe, 280 lesz a bruttóm, elsején kezdek, és itt vette észre a személyügyön a hölgyike, hogy valami nem stimmel a nevemmel, mert úgy születtem, hogy Papp, aztán egyszer meg csak Pap lettem, mondtam neki én oszt nem tudom mi lett, láttam, hogy változott, gondoltam a hivatal csak jobban tudja, szóval,  szólt, hogy ez így nem jó, javíttassam ki, oszt az is kiderült, hogy a gyerekek neve sem jó, mert ha én két P-s vagyok vagy voltam, akkor a gyerekek sem lehetnek mások, és mondák, hogy jöjjek föl ide, maguk tudják mit kell csinálni, igen, igen, a születési anyakönyvi kivonatom kell, meg a gyerekeké, mondom is: ezerkilencszáz- nyolcvan november öt, édesanyám neve Szabó Irén, születtem Szobon, három családom van, a kislány Kinga, Pap Kinga kettőezer-tizenegy december 11, anyja neve Tóth Ibolya Katalin, hát, előfordul, hogy nem tudok pontosan minden dátumot, azt is minden évben elfelejtem mikor vettem el, van is belőle ajtócsapkodás, úgymond, az óra percet mindháromnál tudom, mert ott voltam, de ugye az most nem kell, jajj, bocsánat, most jut eszembe, hogy a kislány nem is Pap, hanem Tóth, mert megijedtem, amikor az asszony úgy maradt, még alig volt tizennyolc, én meg tizenkilenc, megijedtem, mi lesz velünk, meg hogy nem fogom tudni eltartani őket, aztán , amikor kibújt, még jobban megijedtem, hogy néz már ki az a gyerek, nagy fekete haja volt, elnyomódott feje, fekete szeme meg szempillája,  nem is hasonlított rám, elmentem, otthagytam őket, mert ez nem az én gyerekem, anyám is mondta, a kiscsaj felcsináltatta magát valaki mással, hogy aztán majd én fizessek, két napig bujdostam, aztán mégis visszamentem, nem haragudott rám, de akkor már az anyjára írták a kislányt, én meg szégyelltem magam, de anyám még mindég duruzsolt a fülembe, nem a tiéd, nem a tiéd, hogy azt mondtam csináltassunk vértesztet, legyen mán elég ez a cirkusz, csórók voltunk, a hivatal intézte, kiderült, hogy tényleg az enyém, és akkor mégiscsak Papp, anyámmal azóta nem beszélek, belerakta a bogarat a fülembe, mert nem volt igaza, de akkor is az asszonyra haragudott, így aztán végül  a kislány mégis a  nevemre került, mi meg eljöttünk anyámtól jó messzire, ide Budapestre, az asszonynak meg nem volt senkije, ő államis, amikor betöltötte a tizennyolcat kapott pénzt, abból vettük meg azt a házat, ott a kerület szélén, tudja, az Ady Endre utában, a Némethék mellet, hogy azok meg milynek, egész este szól a zene, táncolnak, zajonganak, nem dolgoznak, mint mi, nem is tudom, miből élnek, szerencsére nincs rájuk ablakom, tőlem oszt azt csinálnak, amit akarnak, aztán elvettem az asszonyt feleségül is, mert úgy illik, gyerek is volt már, lakodalom nem volt, nem volt rá pénzünk, azt beszéltük, megvárjuk, hogy minden gyerek nagy legyen, majd akkor, meg  nagyon szerettük is egymást,  jött is gyorsan a két kisfiú, megcsörgetem az asszonyt, ő jobban tudja ezeket a dátumokat.

 (fotó:Fortepan)