Már attól az email-től két napig félrevert a szívem a buszmegállós novellapályázatnál, hogy 4500 írás közül bekerültem azon húsz versenyző közé, akiknek szövegét kiteszik a megállókba.
Hát még ma, az eredményhirdetés reggelén. Húúú, hát az Oscar díjkiosztó lehet ilyen: feszült arcok, boríték, Grecsó eredménythirdet, áááá. 
Szerencse, hogy nem vett a nem létező kamera, mert - azon kívül hogy shortlist-es vagyok, és olvashatják a járókelők a novellám valami megállóban - nem vagyok az első háromban. 
Mikor ez kiderült, valahogy nem volt őszinte a mosolyom. (senkinemláttahálaistennek)
Sebaj. (Azért hazaérve, a gyászmunkára kellett innunk két rozéfröccsöt és betenni Dmitrij Hrovosztovszkij "Russian sacred and folk songs" cédéjét, na jó.) 
De!
Van közönségszavazás.
Ha az én szövegem tetszik, nyomj rá egy szavazatot. Erős a mezőny, csodás novellák vannak, nekem például a Pókháló, az Első randi, a Ketózis a Snitt című írások mind pazar.
Én a "Góth Irén-szag" címmel futok. Olvasd el, szavazz rám, ha úgy gondolod:

http://novella.jcdecaux.hu/hu/novella_szavazas/novella-4120.html

Az volt a legjobb, amit a Grecsó mondott, mikor átadta az emlékérmet: "kiváló szöveg". (Első sorból figyeltem meg a ceremóniát, ezt nekem meg még egy pasinak mondta!)
Vagyis nem. Az a legjobb, hogy benne vagyok a húszban, mert nem is reméltem, hogy olvashatja remek írásom Budapest népe

Vagyis nem. Az a legjobb, hogy nyár van.

(A képet akkor készítette Edit az én Galamb barátom konyhájában, mikor megtudtam, hogy benne vagyok az első húszban. Itt még őszinte a mosolynak szánt vicsorításom.)