Több van benne

Tudom én, hogy a szezon kényszerítő ereje, s nem cinikus döntés hozta úgy, hogy az Ónodi Eszterrel készült ásványvízkampányt júliusra, a műanyagmentes hónapra időzítették.

Az ásványvíz-lobbi Istent-Földet-környezetvédelmet ugyan nem ismer, de az ember vágyaival annál inkább tisztában van. Ezért kitalálták anno, hogy az ásványvíz  - nem a H2O, hanem csakis az ásványvíz -  maga a fiatalság, a fitt test, az egészség. Ha sárkány ellen sárkányfű, akkor halál ellen ásványvíz, ami kielégíti az örök élet  utáni sóvárgásunkat. (Fiatal testben abszolválva ám!) Kate Moss Evianban fürdik. Hát nem is öregszik!

A kampány arca Ónodi Eszter. Selymes színekben, nyári reggeli hangulatban támaszkodik bringájára, természetes szépsége a pasztellra fotosoppolt képen is átragyog. Kezében irdatlan palackot mutat fel: Ezt iszom, és ha olyan sikeres/szép/tehetséges/intelligens akarsz lenni, mint én, akkor ilyet veszel! 

Az ásványvíz hazugságra turisztikai szlogenízű és kissé Adys kifejezéssel élve a magyar nyár is rásegít, mivel egyre forróbb, szárazabb és hosszabb. Habár nincs klímaváltozás, bégeti pártunk és kormányunk az USA idióta főbohóca és a saját, mármint privát érdekei után. Halkan zúgnak a klímaventilátorok, hogy 22 fokra hűtsék a sajtótájékoztató márványtermét, ahol Áder és Kövér, a császár elhülyült helytartói bizonygatják, hogy nincs is kint olyan meleg. Homlokukon nem üt ki verejték, bajszuk nem rezzen.

Én csak egy színész vagyok

 A minden ízében hiteles Ónodi Eszter az egyik legkárosabb iparágnak adta arcát az eddigi legforróbb nyáron, mikor soha ilyen hangos nem volt a közbeszéd a környezeti szennyezéstől. Mikor David Attenborough a Glastonbury fesztiválon megköszöni, hogy nem műanyagpohárból isszák a sört, mikor plasztikmentes életre törekszik minden normális ember. A műanyag palackos lé olyan könnyen elérhető tömegtermék, mint plasztikszatyor, szinte ingyé' van, dobálja is nép a kosarába, aztán a világba. Az iparág meg rezzenéstelenül ontja a hazugságot, hogy ezt kell inni, nem csapvizet. Ónodi Eszter ezzel az erővel műanyag zacskót is hirdethetne.
A plakátról a fotót a Bogdáni úton csináltam. Az állvány körüli téblábolásomban öt pillepalackot számoltam össze a földön. Felnevettem, mondjuk nem jókedvemben: mintha direkt a poszt illusztrációjához hajigálták volna szét őket.

Lepratelep

Felsorolni sem tudom mennyi darabban láttam, meg persze filmekben is: Valami Amerika, Aglaja stb. Az Aranyéletben is. Aminek legjobb, esszenciális jelenetében a falunapon, bebaszott polgármesterasszonyként váratlanul, nyersen és végtelen mulatságosan kimondja az igazat a település hazug és korrupt elitjéről, ami szuperszállodát tervez a természetvédelmi területre. (Mit röhögtök? Magatokon röhögtök.)

Magyarországon szinte mindenütt Fideszes városvezetés van, amelyek mintha kéjjel ölnék a természetet, nemcsak parancsra. Ja nem. Még fagyűlölet sincs bennük, ahhoz kéne Sauron intelligenciája, de nekik még az sincs, pusztán közönyös, csinovnyik bábok, akik előaggódásból, túltolt félelemből, vad hatalomvágyból működnek és semmilyen módon nem érdekli őket a perzselő hőség, a klímakatasztrófa. Tesznek rá, hogy nagyívű építkezéseik miatt  fogy a zöldfelület, hogy árnyéktalan, letérkövezett városaikban élve sül meg a a rájuk szavazó polgár. A tőkebefektetés és az egó a lényeg, mint ebben a csodálatos versben. Kénytelen-kelletlen telepítenek facsemetéket a kivágott fák helyett, mert ez a törvény. Melyeknek néhány százaléka (!) éli túl a trehány gondozást és húsz- harminc év múlva lesz lombos fa. Láttál valaha nagy fát szupermarket parkolóban? Pedig, már évtizedek óta ott kéne lenniük, mikor a kivágottak helyett ültettek facsemetéket. Ja, ültettek. Csak azok magukra hagyva száradtak el. (Mert a komcsiknak sem volt erőssége a környezetvédelem.)

Az Aranyélet lepratelep jelenete egyrészt azért dermesztő, mert az élet később rákontrázott a sorozatra.
A filmbeli, fiktív dunakanyarbeli település a természetpusztító beruházással valósággá válik: Visegrádon Óriássá Lett Lóci, ja nem, a másik, a Vejecske indít gigaberuházást, továbbfejlesztve egy félbehagyott romhalmazt. Ne legyenek kétségeink: legutolsó szempont sem lesz a fák védelme. Lásd Balaton-part.
Szentendre belvárosában minden zsebkendőnyi telket eladnak irodaháznak, társasháznak.
A Szamárhegy aljában ezerfős sportcsarnok monstrumot épít a városvezetés. Tessék odasétálni, két perc a főtértől, meg lehet nézni, milyen szép lesz! Mint egy falat kenyér, úgy kell az oda, Miklóskám! Egy olasz óvárosban elképzelhető ez? Felkészül Kisoroszi meg a szigetspicc.

 De visszatérve a főcsapásra. Másrészt azért fáj ez az ásványvízkampány, mert - ellentétben ezzel a korrupt bandával -, Ónodiban hiszek, és utálom azt a kognitív disszonanciát, hogy Magyarország egyik legjobb színésze ehhez adta arcát. 

Meg hát a Fidesz nem is lényeges. Ha környezetért (oktatásért, egészségügyért, tudományért, kultúráért, hazáért) felelős vezetők lennének, kit érdekelne pártállásuk, zavaros ideológiájuk? Énfelőlem Kásler az intergalaktikus fénylényekben is hihet, csak tenne jót. (S jól.)

A tudatlanság ára

És nem az a bajom, hogy Ónodi Eszter reklámkampányban szerepel. 20 évvel ezelőtt, még azzal sem lett volna bajom, hogy ásványvizet reklámoz. Akkor még nem láttam – ellentétben Fukuyama professzorral - hova vezet az esztelen fogyasztás, a neoliberális gazdaságpolitika kielégíthetetlen profitéhsége, a mesterségesen felkorbácsolt fogyasztási kedv.

Tudatlan voltam. Már akkor is volt bűntudatom ha műanyag palackot vettem, de baszki, gőzöm nem volt arról, hogy ez ide vezet. Tessék, horvát tengerpart, most. "Ide utazok nyaranta, kipihenni az évadot":

 Mindig lesben vár az igazság

Viszont már sok éve tudatos vagyok. És biztos vagyok abban, hogy Ónodi Eszter is az. Így főleg fájdalmas, hogy pont ásványvíz kampányra mondott igent, mert kizárt, hogy nem tudja, mennyire környezetszennyező dolgot reklámoz. 

Nem lehet külön kezelni az ásványvizes palackokat a fairtástól. Semmit nem lehet külön kezelni a fairtástól. Tetszik nem tetszik egy rendszer vagyunk mindannyian: a harácsoló döntéshozó, a tudatlan, aki megszavazta őt,  és aki nem rá szavazott, meg a színész, a blogger, az olvasó, a tölgy, méh, fecske, a lebetonozott Balaton-part. S ugyan egy lélegző rendszer vagyunk, de felelősek csak mi vagyunk, emberek. Nem a fecske.

Sok vizet kell inni, mert valóban fontos. A víz vitalizál, tisztít, karban tart, és finom.
De az ásványvíz egy mesterségesen gerjesztett csinnadratta, szemfényvesztés.
Van, aki erre felhördül, hogy a csapvízben hormon, fém, klór van. Vélhetőleg a Perrierben nincs mikroműanyag stb. (lónak a farát nincs) De vajon a 100 Forint/literes, ilyen-olyan nevű, ki tudja hol előállított ásványvízben, amit zsugorpakk számra pakol a kocsiba a magyar, abban a vízben vajon mi van? 
És ha van is pénzed aranyárú ásványvízre, azzal a palackkal mi lesz?
Én tisztított csapvizet iszom, van szűrőm. Kávézóban, étteremben csapvizet kérek, nem szaporítom a kurva palackokat. Szódáspalackjainkat a zöldségesnél cserélem hetente. Sokkal finomabb a málnaszörp meg a fröccs igazi szódával, mint bubis vízzel. Szikvíz! Jelentsen  bármit is a szikvíz, de pezsgőbb, frissebb mint a palackos, és jó érzés belőle kinyomni a lét! (álmom a nagy, ipari, fém szódásballon, ami az üzemekben van)

Úgy mesélik, az ókori Róma bukásához is ez vezetett. Nem, nem az ipari szódásballonok. Hanem a személyiségzavaros császárok agybeteg vállalkozásai, a folyamatos termelés, a mértéktelen növekedés, az inkompetens középvezetők, az esztelen tékozlás. Az elit belehülyülése a jólétbe. Akkor még csak egy birodalom veszett oda a hübrisz oltárán.
Ma már nem egy ország a játszótér, mindenki birodalma a Föld, a fogyasztás rabszolgái vagyunk. Feltehetőleg az emberi történelem végnapjait éljük, ezt csináltuk magunknak.

Ha a csernobili embermentes zónára gondolok, ahol ugyan sugárszennyezetten, de buján tenyészik a flóra és a fauna, valahogy mégis örülök. A növény és állatvilág azon része, amit nem irtottunk még ki, túlél minket. Soha el nem oszló műanyagpalackok között, módosult génekkel, de túl. 

Ezt érdemeljük tehát? - kérdezte végül a blogger.
Erre azonban nem kapott választ. Se önmagától, se másoktól. Az üres égbolton megjelent a Hold, puffadtan és betegen, mint siralmas bohócarc, és reá vigyorgott. Szeles éjszaka közeledett.­

A szöveghez felhasználtam mondatokat a következő kiválóságok műveiből: Csukás István, Klaus Mann, Nikolaj Gogol, Kazinczy Ferenc, Aranyélet sorozat, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Csernobil sorozat, Kosztolányi Dezső