Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Lassabban baby!
Kicsit lassabban csináld, kérlek. Most jó.

Nagy Buszmegálló

Nagy Buszmegálló

Egy kisvárosban semmi sem az, aminek hívják

2019. 09. 24. ÁtlagEdit

fortepan_uvaterv_buszpalyadvar_itt_nagy_buszmegallo_vac.jpg

Ma reggel ötkor keltem, mert a gyerek iskolai síelésre ment, egynapos síszünet van a suliban, mondjuk ő nem síel, hanem snowboardozik, rengeteg cuccal jár ez is.
Maga a board, a hozzá való cipők, sisak, és hátizsák a sok szarnak, kesztyű, aláöltöző, gerincvédő, kaja. Harmadik próbálkozásra elindult a kocsim, vicces, ahogy egy háromajtós kis kocsiba tömködjük a hosszú boardot, amit amúgy az ágyam alatt tartunk, mert a tárolóba ilyen drága dolgot nem teszünk, el ne lopják, a bicikli is a nappaliban van, nekitámasztva a kanapénak.
Utálom azt a bennfentes kisvárosi helymeghatározást, ami sosem az, amire először gondolok, hanem valami sajátos elnevezés. Na, ez most a Nagy Buszmegálló volt.
Az mi, kérdeztem a gyereket, mert én nem értem ezt a helyi szlenget, nem tudta, szerinte a buszpályaudvar, de akkor biztosan  azt mondták volna, tromfoltam le.
Mit pattogok, 23 éve lakom itt, tudhatnám már, és bekanyarodtam a behajtani tilosba, mert a buszpályaudvarhoz mentünk. Rendőr nem volt, és persze nem is oda kellett menni. Köröztünk egy párat, szerencsére reggel háromnegyed hatkor ki lehet szúrni a síléccel közlekedő embereket egy kisvárosban, követtük őket, meglett az a busz.
Helyi szokás az is, hogy síelni apukák kísérik a gyerekeket, szóval csak apukák voltak ott, frissen, illatosan, steppelt mellényben, ez a kisvárosi divat. Aztán megjöttem én, a legjobb formámat hoztam, pizsamában voltam, azon egy szürke dzseki, lábamon sportcipő,  ha tudom, esküszöm, én is mellényt húzok! De még meg sem fésülködtem, ahogyan este a befont copfommal lefeküdtem, úgy mentem.

Amikor észleltem, hogy kissé zaklatott a külsőm, gyorsan, két simítással mentettem a menthetőt. Nem is maradtam ott csevegni, indulásnál integetni, még jó, hogy hatkor sötét van.
Szerintem nem ott találtam meg a következő pasimat, de majd pár nap múlva úgyis megtudom, mert elér hozzám ez a rendkívül lényeges információ, na, de ilyen a vidéki élet, hogy már megint jól leégettem magam, mert nem úgy jelentem meg, ahogyan egy ügyvédfeleséghez illik, akkor is, ha az már elég régen múlt idő.
Már lejöttem a cuccról, nagy ívben elkerülöm az összeset, főleg, de egyet biztosan, mert szerinte gyalogoljon ki a gyerek a cuccával, nem kell neki segíteni, mert a férfiak egyedül oldják meg a problémiákat.
Az élet meg amúgy is kegyetlen, nem kell azt a gyereket túlszeretni, ő meg amúgy sem ér rá, dolgozik. Nyilván, reggel fél hatkor is.

 

A kép: fortepan/uvaterv Buszpályaudvar Vác, vagy ahogyan a helyiek hívják: Nagy Buszmegálló

A bejegyzés trackback címe:

https://lassabbanbaby.blog.hu/api/trackback/id/tr3515160754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Taurusz 2019.09.24. 08:43:36

"Szerintem nem ott találtam meg a következő pasimat" Sose tudhatod! Aki így lát, az lát igazán. A smink, meg a többi sallang csak takar.

Taurusz 2019.09.25. 18:25:09

@mi szél hozott?: Hm... az utolsó kocsieladásom olyan volt, hogy pontosan elmondtam, mit adok. Nem is kaptam érte sok pénzt, de ha valaki letagadja a hibákat, az utólag keményen ki lehet perelni. És igen, én sem bízok: a következő vételre diktafonnal mentem, hogy ne legyen később félreértés. :D Ugyanígy voltam a párkereséssel: csakis az igazat magamról, a másikat majd meglátom. És ismered a régi mondást: a második randit uszodába kell szervezni.
Persze ez csak azt bizonyítja, hogy másképp látjuk a világot.