Ha jót akarsz magadnak, szerzel jegyet az Örkény Színházba a Kertész utcai Shaxpeare mosó darabra. Ami voltaképpen a Rómeó és Júliát takarja. De hogy takarja! A srácok farkát például alig.
A történet ismert, megvan az itiner. Dőlj hátra. Élvezd a lehengerlő őrületet, ami egyetlen lendülettel repít, fel az égbe.
(Egyre inkább megrendítenek azok az élmények, melyekben érzem a heroikus vállalást, melyek megalkuvás nélkül, minél pontosabb fogalmazásra törekedve, izzón keresik az igazságot az ember lényegéről, s arról, milyen a létünk itt és most. Ezek általában művészeti alkotások. Aktuálisan a Madách MOST projekt a Youtube-on, Háy János Kik vagytok ti? kötete, meg a Folyékony arany film. De a Zentének összegyűjtött hatszázmillió is felemelő volt, mert az a része főleg ezresenként jött össze. Valamint egy kedd esti beszélgetés is tud boldogan torokszorító lenni. És most a Shaxpeare mosó is ilyen élmény.)

 Bodó Viktor nem finomkodik, ahogy Kacsa barátnőm fogalmazott.
Őszinte, bevállalós, csupa vicc előadást rendezett. Pimasz. Félig filmet játszanak, néha gimis színjátszós poénokkal. Improvizáltak a Nádasdy fordításra, amiket Závada Péter leírt, átírt, és ebből a katyvasznak tűnő félmondat-kakaskodás-káromkodás-csókolózás-óbégatás-faszlengetés halomból megalkottak egy nyelvileg új darabot, amiben csodálatos merészséggel újraértelmezték a történetet.
Vagyis hülyeséget beszélek. Nem újraértelmeztek, hanem leástak a történet gyökeréig.

Lehántották a Herceg kiséretével jő-ket, fülemüléket-pacsirtákat, parázspatájú méneket – amit a mai fiatalok úgyis parázspatájú mémeknek értenének. Lecsontozták a sztorit és megkérdezték, miről szól a Rómeó és Júlia. Miről? Szerelemről, erőszakról, hatalomról, halálról. Nahát. Tízezer éve minden történet ugyanezen öt-hét dologról szól. És mikor megvolt a válasz, megkeresték mindezt hogy lehet ma interpretálni, amiben, hát igen, elmentek a falig. 
Ma milyenek lennének ezek az emberek a Kertész utcában. (Vagy a Rózsadombon, más díszlettel, más szlenggel.)

Milyenek a dizájnerdrogos srácbandák a hét meg nyolckerben, milyen a karaoke bulija egy susimelegítős Kapuleknek, milyen egy szétműtött, intimitásdeficites, életközepi válságos, szutyok Kapulekné Barbi mami - akit Hámori Gabi zseniálisan alakít -, hihető-e, hogy Herczeg a kerületi Keresztapa, és lehet-e, hogy Rómeó túltolta a cuccot. Megmutatták milyen ez a tudatosság nélküli horda. (vagyis mi) És - ahogy a Herczeg mondja - ebben a tohuvabohuban, bámulatos kegyelemként, fel tud fényleni a váratlan, igaz szerelem. Amely szerelem mindenkit kiemel a fostengerből. Baszki. 

Szenzációs fordulatok és meglepetések! Az előadás olyan izgalmas volt, hogy a bulijelenetnél majdnem felugrottam táncolni, majdnem bekiabáltam, imádlak titeket!
Én ezt a darabot kívülről tudom, nagyon sokszor láttam színházban is, filmen is. És most, az Örkényben izgultam, hogy mi fog történni, úgy, mint mikor ötszáz éve először látta a közönség a Globe Színházban. (Akik egyébként piálva, kajálva álldogáltak a fedetlen nézőtéren. Bekiabáltak, pofáztak, néha összekaptak, ha esett megáztak, mert csak a drága, ülőhelyes páholyok felett volt tető.)

Csak ámulunk, miket tud ez a Sekszpír Viliam meg az Örkény Színház együtt: igazi, katartikus színházélményt.
Leheletfinom és durva hatások, miközben az egész a tragédia és komédia pengeélén billeg. Dermesztő, ahogy Tybalt telefonjával a Facebookra élőzi Mercutio haldoklását. És a végére milyen csodálatos csavart találtak ki! A 17 éves gyerekem, akivel néztem, extatikus állapotban van két napja: Igen, ez az én Rómeó és Júliám – mondja. 

De nem mindenki bírja ezt. Kispolgárné Egér Erika kiakadt az első felvonáson.
A szünetben riadtan állt az előcsarnokban és szépen kérte Kispolgár Gézát, menjenek haza, mert neki ez sok. Gézám szívesen nézné a második felvonást is, érdekli, borzongatóan vonzó ez a mese, ám Era halkan, határozottan kéri teve-méla férjét: Szerintünk menjünk...
Géza szófogadó, menni kell, azt mondja a gazdi. Egér Erika a kellemes, elgondolkodtató dobozszínházat szereti. Az erkélyes-kardozós Rómeó és Júliát. A Zeffirelli is milyen gyönyörű volt, meg a DiCapriós is. És az Operettben is a Lehetsz király! A szép Verona táruljon elé, ne a lepattant Kertész utca. Jó, lehetnek öltönyben. De ez a maximum. Őt ne kavarják fel, ne szembesítsék, mert nem érdekli a drogos prolik üvöltözése. Neki ne utalgassanak popkulturálisan, mert nem érti. És az már tényleg mindennek a legalja, hogy az Eiffel torony konkrétan meghágja Barbi mamit. (akkormegyünkGéza?)

Kispolgárné Egér Erika ezt a commedia dell' arte-ba oltott vinnyogva röhögtető bohóctréfát nem érti, hát még annak számos konnotációját. Máb királynő, a névtelen borzalom, ami a látszat mögött rejtőzik, kibírhatatlan neki. Jobb nem belegondolni. Ez nincs, nincs! Erika hazaszalad budai kuckójába, bereteszeli az ajtót, kanapéján olvas szép regényt, közben macskát simizik. Máb királynő, az meg mi? Hagyjál már, de tényleg.
(Bár ebben az egyben téved az előadás. Mert ugyan a Máb monológ az egyik csúcspont, de ahogy Egér Erika, úgy egy valódi Kertész utcai Mercutio sincs azon a tudatszinten, nincs annyi önreflexiója, hogy szembe nézzen saját démonjaival. De ez az egyetlen értelmezési gikszer, ceterum censeo Polgár Csaba szuperlativusz.)

Az alternatív színház megtermékenyíti a kőszínházat. Bodó Viktor beszabadult az Örkénybe és bedurrantotta az évadot, mint egy fényes, pipec Harley-t. Gyere baby, basszál meg, most ne arról beszéljünk, hogy TAO ügyben nem álltam ki melletted - búgja pár utcával arrébb a Katona József Színház Pintér Bélának. A Máb monológ végén, gyászmunkaként egy szputnyik lifeg be a nézőtér fölé, majd felrobban. (Bodó Viktor társulatának, a Szputnyik Hajózási Társaságnak emlékére.)
Bodó, Schilling, Pass, Pintér, meg a többiek: ez a színház jövője, egyétek. Szembesítés, tükör felmutatása. (Erika! W.S: Hamlet) Kispolgárok, szevasztok! Jövőre vesztek-e bérletet?

Ui: Az éves műsorfüzetben Gálffi László szerint senkit nem érdekelne egy, az öregedésről szóló sztori. Tévedés. Tanár Úr, Ön is tudja: az a legfontosabb történetünk, hogy mind meghalunk. Meséljen még a Pierro della Francesco freskóról, kérem! 

Ui2: Pompázatos alakítások! Ficza István briliánsan adja a tébláb Páriszt, a mindig csodálatos Csákányi Eszter még keresi a Dajkát, de úgyis meglesz neki, Kókai Tünde és Patkós Márton gyönyörűek és igaz szerelmesek, Mácsai és Kákonyi káprázatos dílerek, Nagy Zsolt szokásosan zseniális, Vajda Milán szívszorító pillanatokat teremt, Takács Nóra Diána úgy énekel hogy leszakad a menny, Csuja, Gálffi, Felhőfi-Kiss imádnivalóak. Hámoriról, Polgárról  már írtam milyen szenzációsak. Zene/díszlet/jelmez: kikúrt jó, hogy egy élő klasszikust idézzek.

 Fotó: Horváth Judit