Istenem, köszönet a férfiért! Akár van olvasószemüvege, akár nincs.

Ha az ember lánya elvált nő, akkor piszlicsáré szerelési ügyeire csak a férfibarátait tudja megkérni. (fogas felfúrása, konnektor áthelyezése tizenkét centivel, hogy ne a szekrény mögött bújjon meg a komisz, kontaktos kapcsoló piszkálása, falon tátongó lukak glettelése stb.)  A férfibarátok javarésze szintén elvált.
Flashback: az ember gyerekként azt hiszi, hogy az Elváltak, mióta megtörtént velük a LEGROSSZABB, bánatosan lógatják orrukat, életük gigantikus csőd, céltalanul ténferegnek, s abban a pár évben, míg megmurdelnek, mindig könnyes a szemük.   

Aztán az ember lánya felnő, történik vele ezer(szer ezer) dolog, többek közt el is válik. (nem jókedvében) És akkor retteg, szeretettelen, kifosztott, taknyán csúszik, és egyedül fizet mindent nulla tartalékkal, és bánatosan lógatja az orrát mikor hazamegy az éppen gyerektelen pecóba, és csak fáj, fáj a múltja. De aztán lassan…

Aztán lassan - ha elég bátor és őszinte -, szembenéz azzal, hogy mit cseszett el. Habár ez már eső után köpönyeg, de mégis elkezdi magát jobban érezni. Meglátja a világot. Nézzé oda, fényes ősz van. Picinyke cinke csimporog a korláton. De finom ez a kávé. Péntek esténként Csernobil sorozat, nagy áhítattal. Hospice tanfolyam, csak mert érdekli. Hajléktalanok ispotálása. Csupa ilyen szupervidám program.

Aztán mikor megint örül az életnek, kezdi észrevenni, hogy fel kell fúrni, be kell glettelni, át kell drótozni valamit. Nézegeti hosszan a romlást, aztán jobb híján, megkéri egyik férfibarátját, hogy segítsen. (Aki szintén elvált, mint már említettem.)

Amely Elvált Férfi komolyan felvonul szerszámaival (spakli, kábelvágó, fázisceruza, négyes dűzni), reparál, majd iszik kávét és vörösbort, eszik bolognait, és szerelés után lehet vele beszélgetni az erkélyen politikáról, szívügyekről, gyerekről. Majd búcsúzáskor barátilag megöleli, sőt még azt is mondja, hogy baszki, te még mindig k. jó nő vagy, mert teljesen bolond vagy, olyan hülyén, illetve kedvesen nevetsz, mint régen, meg mert, habár sajnos soha nem fogtam, de szerintem még mindig állat a melled. És nem, ez nem abuzív, hanem jóleső.
Sőt, elvált férfibarát még szilveszteri bulit is szervez, hogy barátnéja vonzón és könnyedén, mintegy véletlenül diskurálhasson Egy Bizonyos Személlyel. (s miután barátnéja, önértékelési válság okán nem jelenik meg a buliban - hanem romkomot néz melegítőben otthon, fővetlen virslit eszegetve -, nem cseszi le, csak annyit ír neki: kis hülyém)

Romkom. 2019: Meggyilkolta élettársát egy férfi Mélykúton. Az apa megölte élettársát és négyéves gyerekét Budán. Egy kiskunhalasi férfi rászólt a gyerekére, hogy kapcsolja le a villanyt, mert nem szeretné, ha látná, ahogy kibelezi az anyját. Lapáttal verte élettársát egy csákányi férfi, mert az nem segített a ház körül. Győrben egy férfi megölte fiát és nevelt lányát. Szilveszter napján Oroszlányban megölt egy nőt egy férfi. Szilveszter napján Kőbányán megölt egy nőt egy férfi. Magyarországon hetente megöl egy nőt egy férfi.
A magyar férfiak jelentős része mentális-pszichés betegségben szenved. 

Ezért hála és köszönet Istennek azokért a magyar férfiakért, akik viszont lovagiasak, segítőkészek, ragyog bennük a férfibáj, akik intelligensek, humorosak, elbűvölőek, nőt, gyereket, állatot nem tudnának megütni, és adott esetben ilyen levelet írnak barátnéjuknak:

kép: Dániel Taylor

Gergőnek, Péternek, Kelemennek, Miklósnak és Vargosznak (aki boldog házas)