Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Lassabban baby!
Kicsit lassabban csináld, kérlek. Most jó.

A szivárványon túl mindjárt február van

A szivárványon túl mindjárt február van

2020. 01. 18. Lola Welbach

felhodomjanistvan.jpg

Recepciós vagyok a SCDP ügynökségen, ablaktalan kiskonyhában várom, hogy felforrjon a víz. Előttem papírdobozok, felmosóvödör, kávéfoltos mikró. Becsukom a szemem. A piros tűsarkú, amit kinéztem a Mammutban, kurva drága, de kell, kellene. Nem baj, kölcsönkérek Icától. Kinyitom a szemem. Poloska mászik a mikrón. Becsukom. Pénteki buliban állok a pultnál, nevetek. Varázscipő van rajtam, mint annak a csajnak a filmben. Mi is a címe… Ja, ovör dö réjnbó.

Biztonsági őr vagyok a TIC-ben. Állok az ajtóban, nézem a Mátyás király utat, nézem a telet. Kéne egy kávé, de gajra ment a vízforraló. Becsukom a szemem. Azt a nőt látom, akivel már, mióta is? Hát majdnem egy éve csetelek. Személyesen nem ismerem, de küldött képet a melléről. Pinájáról is! Én is farkamról. Kinyitom a szemem. Jön át a zebrán a kékkabátos csávó. Mindig ilyenkor. Becsukom a szemem. Azok a csöcsök, azok.

Gimnazista vagyok, az iskola büféjénél állok, várom, hogy a forrjon a víz, adja már a büfés a teát. Előttem szendvicsek, sonkás, szalámis, de még rántottás is, az lehet a legfinomabb. Saláta is van benne. Becsukom a szemem. Otthon vagyok, anyuék még munkában. Eszem. Eszem, a kaját hazafelé veszem, nem a hűtőből. Mi is legyen, sonka, szalámi, bagett. Sokat kell venni. Csináljak rántottát? Jó lenne édesség is. Marlenka kéne, de az drága. Majd valamit. Aztán kihányom. Látom magam, ahogy eszem. Mire anyuék jönnek, nyoma sincs. Kinyitom a szemem. Szendvicsek. Becsukom. Marlenka.

Háziasszony vagyok, a konyhaablaknál állok, várom hogy felforrjon a víz. Ilyenkor mindig a ház előtti fa ágait bámulom. Ráfagyott az eső, ragyog. Gyerekeim ordítanak a szobában, összeverekedtek. Becsukom a szemem. A szeretőm látom, felettem térdel, lassan simogatja gyönyörű farkát, teste kifeszül, tekintetünk összekapcsolódik. Kinyitom a szemem. Ragyogó fa. Becsukom. Térdelő szerető. Engem vár.

Asztalos vagyok, a műhelyünk ablakánál állok, várom, hogy felforrjon a víz. Szalagcsiszoló zúg, abbahagyja, Retro rádió, áj vil szörvájv. Becsukom a szemem. Egész közelről látom a szeretőm mosolyát. Munka közben ezt nem szabad, nem cseszhetem el a kezem. Kinyitom a szemem. Műhely. Becsukom. Mosoly. Engem vár.

Organizational Effectiveness Consultant Manager vagyok, állok az iroda ablakánál, várom, hogy felforrjon a víz. Mögöttem sok ember egy térben, laptopok ütemes kopogása, három telefon csöng. Becsukom a szemem. A szeretőm arcát látom orgazmus közben. Eltorzul az arca, szája furcsán tátog, ilyenkor nagyon más, nem úgy tartja magát, ahogy szokta. Ez nagyon izgató. Kinyitom a szemem. Esik az eső, a szomszéd telken markoló küzd a sárban. Becsukom. Orgazmus. Engem vár.

Audiológus szakorvos vagyok, az orvosi szobában állok, várom hogy felforrjon a víz. Becsukom a szemem. Fél üveg rozémat látom a hűtőmben, engem vár. Még kabátban iszom az első pohárral, rágyújtok. Bámulom a szembepanel nyolcadik emeletét. Négy felé már felkapcsolják a lámpákat, bár az utcán még nincs sötét, január közepe van. Hazafelé még egy üveggel kell venni. Kinyitom a szemem. Romos orvosi szoba, pattog a neon, a folyosón nyikorog az ételhordó kocsi. Becsukom. Szembepanel.

Munkanélküli vagyok, a konyhánkban állok, várom, hogy a gázon felforrjon a víz. Apám teáért jajgat az ágyon, tavaly műtötték veserákkal. Úgyis mindjárt elalszik. A villanyunkat kikapcsolták, csak a gázláng világít a lábos alatt, de meleg van mert befűtöttem, péntek van, és hát van még vagy kétheti tüzelő. De már később sötétedik, mindjárt február van. Még a konyhában is érezni sebszagot, húgyszagot. Becsukom a szemem. Látom, ahogy óvatosan elveszem a gyógyszert a kisasztalról. Ügyelni kell rá, hogy ne zörögjön a gyógyszeres levél. Szobámban nyelem le, vodkával. Kinyitom a szemem. Ugró delfin alakú folt van a falon, ilyenkor mindig ezt nézem. Már nem is látom a félhomályban, csak tudom, hogy ott ugrik. Valami ütemes zaj van kint. Ja, az izé, hogy hívják a szembe Viliék kutyáját. Murci. Na. Murci lánca ütődik a csatornához. Alkonyatkor mindig járkál fel-le egy órát. Becsukom a szemem. Mindjárt, mindjárt, csak forrjon már a kurva víz.

 Kockázatkezelő vagyok, a bank teakonyhájában állok, várom, hogy felforrjon a víz. Az ügyfélhívó dallamát már megszoktam, nem hallom. Becsukom a szemem. Utolsó tasak herkám a szennyeskosár aljára rejtettem, ott vár, de be kell osztanom a jövő hétig, ezt ne feledjem. Meztelen ülök majd az ágyam szélén, nem vénásan, csak bőr alá szúrom, bokába. A kutyám ilyenkor mindig mellém fekszik. Kinyitom a szemem. Teakonyha Ikea bútorokkal, valaki nevet a folyosón. Becsukom. A kutyám szeme. Nézi, ahogy szétárad bennem a szabadság, szeretet.

Író vagyok. Illetve, dehogyis, igazából izé vagyok, aki intézkedik, e-mailezik egy irodában.
Na, az. Péntek este van, vörösbort iszok, várom, hogy felforrjon a víz a tésztához. Igen, írogatok, van egy kövér Grecsónak küldeni mappám, tele felibe-harmadába megírt novellákkal. Mindig van nálam notesz ilyen jegyzetekkel, hogy "közigazgatású arcvonású ember", (habár ezt Kertész Imrétől loptam), meg hogy "Kinga az a fajta nő volt, akinek szófolyamáról le kellett fűrészelnem magam" , meg hogy "átmosolyogja magát a helyzeteken", meg a dölyfös szó szinonimáival (mindnek más az íze, más a kevély, a rátarti, a pökhendi, a gőgös, a magas lóról beszél) A magyar nyelv szerelem.
Egyébként normális életet élek. Péntek este van, itt nyüzsög a barátnőm meg a gyerekeim, főzök is, meg közben csetelek egy pazar zsidó pasival. (annak, hogy zsidó nincs jelentősége, csak azért írtam le, mert én kimondhatok ilyet hányavetin, bármit kimondhatok) Soha nem csukom be a szemem. (Alig is alszom.) Mindent látok, magamban is, másokban is, kívülről figyelek. Van persze, mikor érintett vagyok -  ha nekem fáj, vagy nekem jó - , de közben azt is a jobb felső sarokból rögzítem. Van egy kamera a fejemben, amin mindig világít a rec, nem tudom kikapcsolni. (Tóth K.) Ezermillió rögzített felvétel van a felhőmbe fellőve. Az ember mindenre képes. (én) Íróval nem lehet kibaszni. (Déry T.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lassabbanbaby.blog.hu/api/trackback/id/tr1415414600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lorrh 2020.01.18. 08:18:53

Újra a régi igényes Lola féle írás, elismerésem neked! Megörvendeztetett ez így shabbatkor.

erkölcsi hulla 2020.01.18. 18:36:04

Disszociatív szemèlyisèg vagyok.

Muhammad Balfas 2020.01.18. 23:05:37

A nőgyógyász egy kemény munkanap végén bemegy egy talponállóba.Rendel két felest. Körülötte csupa gyűrött ábrázatú alkesz..
Magában elégedetten felsóhajt:
-Végre, arcok !

:)

midnight coder 2020.01.19. 10:28:50

Azért ezt a mûfajt Kosztolányi jobban csinálta.

BiG74 Bodri 2020.01.19. 15:46:50

Egyébként normális életet élek?
Ez valahogy semmitmondóan satuzza be a féket a végén.

Lola Welbach 2020.01.19. 15:49:38

@midnight coder: hajajj, de mennyire! :) Dide zseni volt. Erre utalsz talán: mek.oszk.hu/00700/00741/00741.htm
Most jelent meg egy új kötet a felesége-szeretői témában: moly.hu/konyvek/biro-balogh-tamas-ha-nem-volnatok-ti

Lola Welbach 2020.01.19. 15:52:05

@midnight coder: ne olvasd a blogunkat, ne érd be szamárral, irány a könyvtár!

Lola Welbach 2020.01.19. 16:32:39

@midnight coder: valamint, téli alkony témában tőle:

Kosztolányi Dezső
TÉLI ALKONY

Aranylanak a halvány ablakok...
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszín égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.

1907

Muhammad Balfas 2020.01.19. 19:58:45

@midnight coder: Ady más véleménnyel volt erről..:)