Lolának két hete agymenése volt, most nekem lesz. Szóval, a helyeden vagy?  Ez itt a kérdés. Jaja, a nekem megfelelő járatra, a nekem megfelelő helyre kérek egy helyet, ablak mellé, ha lehet!

De már azt a kibaszott járatot sem egyszerű megtalálni, hát még helyet foglalni rá. Ezren el akarnak téríteni, de úgy, hogy ezt észre sem veszed. Csak egészen régóta, kitartóan ajánlanak, javasolnak, szarabb esetben kényszerítenek, hogy neked mivel, éppen hová kell tartanod. És persze mindenki jót akar neked, akkor is, ha nem. Mert így szokták! Arra kell menni, amerre a többiek! Nem szabad kilógni a sorból, nem állunk össze-vissza, persze tolakodni lehet, meg egymást letaposni, de csak úgy simán ácsorogni és nézelődni, na, azt nem. Mert nehogy másképp csináld, mint, ahogyan kell. És azt, úgy kell, ahogyan mondják. Lehet lázadni, csak nem érdemes.

Több ok miatt.

Azért mert a nagy lázadás közben, tényleg elrontod a járatot, és csak azért is oda mész, ahová soha az életben nem akartál, és még az is előfordul, hogy onnan nem tudsz könnyen visszajönni. Vagy sehogyan sem. Vagy mégis, de az nagyon sokba kerül, időben, pénzben és energiában is. Mondjuk arra tökéletesen jó, hogy megtanuld a saját korlátaid, és azt is, hogyan átléphetőek azok. És rugalmassá teszik a lelked. Meg a tested is. Akár. És még jó is lehet.

A jó járatot van, akinek egész életében nem sikerül elkapni. De erre nem is jön rá, szerencsés esetben, vagy ha leesik neki, akkor ő lesz az, aki a többi tévelygőt is a saját szar gépe felé tereli, csak segítségből. Persze! Amúgy igazából azért, hogy nehogy már annak a másiknak egy kicsit is jobb legyen, vagy legalább jobb helyen üljön azon a szar járaton. Ha neki szar, akkor legyen mindenkinek az.

A neked jó gépet, még a jó- illetve rosszindulattal felvértezett segítők ellenére vagy mellett is nehéz megtalálni. Magad miatt. Megborítja a terveid egy világító kék szem, egy göndör haj, egy okos tekintet.  Vagy egy gyerek. Aztán már csak rá figyelsz, elrontod az átszállást, de annyira hogy teljesen ellenkező irányba mész, úgy, hogy ezt észre sem veszed.

Minden körülmény ellened szól.

Ha szerencséd van - egyszer majd - tudod magad kívülről látni. Nehéz pillanat. De ajándékként tekints rá és állj meg. Nézz vissza, hol térítettek el, hol akadályoztak, és gyorsan korrigálj. Sosincs késő. Még akkor sem, ha már az utolsó járat is elment, vagy törölték, vagy nincs is. Indulj el gyalog vagy futva, vagy várj türelemmel a következőre. Mert már tudod, mit akarsz.

És ekkor tudod azt is, hogy a helyeden vagy. Az ablak mellett, úton Afrika felé.

Majd küldök képeslapot!

 A képen Marina Abramovic előadóművész 1974-ben a Rhythm 0 performansza közben.