„ Leugrottam egy ládáról, vagy hokedliről, azért vittek be, és ott jött az, hogy tejbegrízt adtak, és én sugárban kihánytam, lehet, hogy tejberizs volt, nekem nagyjából mindegy, ha valami azzal kezdődik, hogy tejbe, egyből kórházszag keletkezik, fel kellett ülni, felültem az ágyban, és úgy, nem tudom, mesélték-e vagy emlékszem tényleg, szóval úgy ültem az ágyon, hogy kanállal belém tolták a tejbepapit, lefektettek, én meg lefeküdtem, aztán felültem, és sugárba hánytam, az ágy lába felé.” - írja Kukorelly Endre a Test című novellájában, én meg nem értem. Tejbepapit kihányni? Meg betegséggel összekapcsolni?

Nekem a tejbegríz a boldogságot jelenti. Hogy becsukom a szemem,  ismét kisgyerek vagyok, aki a testvérével ül az esti asztalnál és nagyon éhes. Nem akármire, hanem valami finomságra. És tudom, hogy mi lesz az a finomság, mert én mentem át a kis tejes kannámmal a szomszédba, Erzsike néniékhez, az esti fejésből egy kis tejért. Meg én mentem el a boltba grízért. Anyám küldött, mert szoptatott és közben észrevette, hogy kifogyott a kamrából. Indultam, vittem pénzt, tudtam mit kell vennem, de ilyet kiírva, nem találtam. 

Gríz nem volt sehol. Tébláboltam a boltban, ami annyira kicsi volt, hogy a faluban hangyaboltnak hívták. Addig-addig voltam útban, hogy a boltos rám kérdezett, mit akarok. Mondtam, hogy grízt, erre ő nevetett és mutatta nekem, hogy hol a búzadara. Így tudtam meg, hogy a tejbegríz neve, valójában tejbedara. Hazavittem, anyukám nekifogott. Mi, a testvéremmel azt szerettük, ha csomós. Ha jó nagy darabokban marad a gríz, mert így olyan volt mintha hógolyókat ennénk. Anya rutinosan tudott, óriási grízdarabos tejbepapit csinálni. Nekünk ez volt a kedvencünk.

Nyáron a két unokatestvérem is nálunk nyaralt. Mi, tapasztalt tejbegríz-evők, meséltünk arról, hogy nálunk ez nem olyan, mint máshol. Pár nap után, már ők sem bírtak kíváncsiságukkal, és kérték anyukámat, főzzön nekik is ilyen különleges, darabos tejbegrízt. Anyuka megcsinálta, de a rokongyerekek nem voltak felnőve ehhez az élvezethez. Öklendeztek, fintorogtak, hogy milyen már az a tejbegríz, amit rágni kell?!

Bár akkor még ezt a szót senki nem használta, de nem tudtak kilépni a komfortzónájukból, a kis földhözragadtak! Nem tudták, hogy ott, akkor éppen egy újítással találkoztak. Még nem voltak elég érettek hozzá.

Amikor gyerekem lett, és elkezdődött a tejbegríz korszak, egyszer véletlenül, mert  nem figyeltem oda, és nem kevergettem eléggé, és csomós lett. A fiam imádta. De ő variál. Néha  normálisan kéri, néha meg így, csomósan.

kép: Ron Mueck: Boy